Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
JUHÁSZ R. JÓZSEF 316 tos a magyarkodás és nem a csehszlovákiai magyar költők voltak a példaképek, hanem az európai minta volt az, amire mi kapcsolódni szerettünk volna, és talán sikerült is néhányunknak.- Tehát nem nemzetiségi irodalomkor volt, hanem...- Igen, ezt nagyon korán kimondtuk. Emlékszem, nagyon korán elhangzott, hogy szakítsunk a csehszlovákiai magyar irodalommal mint példaképpel, követendő vonallal, egyáltalán a kisebbségi léttel, és hogy íróként az a feladatunk, hogy az Irodalomban vegyünk részt, nem pedig a csehszlovákiai magyar irodalomban.- A közéleti vitákban az Iródia részt vett?- Hát én azt hiszem, hogy hivatalosan erre nem volt lehetőség, de mindig beszélgettünk közéleti dolgokról. Ha programszerűen nem is beszéltünk a politikáról, de egymás közt mindig is volt szó ezekről a dolgokról. Úgy emlékszem, Krausz Tivadar generálta a vitákat, neki az apja volt filmes vagy ilyesmi, ő hozott magával olyan szemléletet és látásmódot, ami teljesen idegen volt akkor a csehszlovákiai magyar közéletben. Rajta keresztül indult el valami... Aztán később persze jött másfajta dolog is. Ilyenek voltak a párizsi Magyar Műhelyesek és az avantgárd irodalom, Szkárosiék és Petőczék.- A Magyar Műhely hogyan jutott el ide, Csehszlovákiába?- Én azt hiszem, Cselényin keresztül. Azt hiszem, 86-ban tiltották be az Iródiát, egyenes kapcsolatunk 86-ig nem volt a Műhellyel, de 87-re már egészen konkrét kapcsolat alakult ki, tehát már személyesen ismertük egymást. Ez a kapcsolat az Iródia alatt indult, gondolom, küldözgettük az anyagokat, már nem emlékszem rá. Akkor már voltak vizuális költészeti dolgaink és az egyedüli fórum a Magyar Műhely volt, ahol ezt publikálni lehetett. 1987-ben Magyarországon már több helyen, több ilyen alternatív folyóiratban közöltem vizuális költészeti dolgokat. Teljesen biztos, hogy az Iródiából, belülről indult.- A betiltás mit jelentett az Iródiának?- Hát ez nagyon zűrös időszak volt, ahogy én emlékszem rá. Ezt talán az újváriakon és Gyulán kívül nagyon kevesen élték át vagy tudják elképzelni, mi ment itt. Gyulát napi szinten zaklatták, ennyi. A Csemadokon belül mindig megpróbáltak beleszólni a dolgokba, kirúgták a munkahelyéről, megverték őt az utcán, tehát egészen durva dolgok is történtek. Megpróbálták az egész rendezvényt betiltatni - a Csemadokon keresztül, mert akkor még kellett egy fedőszerv és a Csemadok teljes mértékben felvállalt minket. Gémesi Karcsi volt akkor a Csemadok elnöke, ő nagyon sokat tett azért, hogy ez három évig működhetett. Sokkal előbb betiltották volna, ha tehetik. Aztán Gyulának el is kellett mennie Érsekújvárból, utána még talán egy évet volt itt, vagy talán annyit se. Én úgy tudom, hogy már eleve azért jött Érsekújvárba, mert Dunaszerdahelyen már zűrös volt a háttere, semmit nem tudott csinálni, egyszerűen elzavarták Dunaszerdahelyről, Újvárba viszont Gémesi Karcsi hívta őt. Ő adott munkát és lehetőséget
