Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
288 úrnak van itt egy tanácsadója, aki magyar, és aki közel áll hozzánk, mi delegáltuk, vagyis meg lehet ezt az embert ezzel bízni, és dolgozzon vele. Valaki még konkrétan a nevemet is mondta, hogy ezzel meggyorsítsa vagy hangsúlyosabbá tegye a feladatot, illetve az elnöknek a szerepét. Erre kaptam azt a megbízást, hogy dolgozzak ki az elnök számára egy javaslatot, melynek az volt a lényege, hogy a Beneš-dekrétumok ügyét valahogy rendezni tudja.- Te ezt hogyan fogadtad?- Ezt akarom mondani. Nem volt benne az, amit szóban közölt velem. Szóban azt közölte velem, hogy ennek 92 májusáig realizálódni kellene, mert akkorra van betervezve egy Göncz-Havel elnöki találkozó, és jó lenne, ha ezen a találkozón már be lehetne jelenteni azt, hogy ezt a kérdést rendeztük. Ez a megbízatásomban nem volt benne, ezt szóban közölte. Ami a kezdeti lelkesedésemet egy pillanat alatt lelohasztotta, az az volt, hogy semmifajta pontos meghatározás nem volt, hogy mit kell csinálni, és mit vár el és milyen irányban. Szóval ott voltak a Beneš-dekrétumok és a magyarok az egyik oldalon és a Csehszlovák állam a másik oldalon. Nekem meg azt mondta az elnök, hogy valami megoldást kell találni. Halvány dunsztom nem volt, halvány dunsztunk nem volt, hogy milyen megoldásról lehetne szó, a lényeg az volt, hogy én természetesen konzul-Megjelent a Nap első száma - Tóth Károly, Hunčík Péter, Somogyi Szilárd, a háttérben Duray Miklós és az egyik nyomdász (Fotó: Fórum Intézet archívuma)