Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Hunčik Péter

H U N Č í K PÉTER

282 első választásig maradok, nem is akartam júniusnál tovább, hisz azt terveztük, hogy talpra állunk, és majd fogják csinálni az aktív politikusok tovább. Közben a főszerkesztői funkcióból eredően elvittek Amerikába, körbehordoztak két hét alatt az összes amerikai vezető napilap meg hetilap szerkesztőségében, hogy tudjam, hogy kell lapot csinálni, elvittek Angliába, meghívtak az angolok is, mert ők is segíteni akartak. Mindenki hívott, és magyarázott, rendkívül hasznos, de használhatatlan tanácsokat kaptam, hogy kell majd megoldani ezt és azt. Nem lehetett elmondani, hogy nekünk még írógépből is csak kettő van, és be kellett jelentkezni, hogy ki mikor fogja a cikkét leírni. Ennek ellenére tisztességesen kiküzdöttük azt, hogy végig megjelentünk, kétszer hetente. Nem tudtunk napilappá válni. Az elképzelés az volt egyébként, hogy napilap leszünk, de ez kivihetetlen volt 12-es létszámú gárdával. És lényegében semmilyen anyagi támogatást nem kaptunk, amivel át lehetett volna transzformálni a lapot. Nem tudtunk ajánlatot sem tenni az újságíróknak.- Miért nem lettél képviselő?- Az eszembe se jutott. Nekem végig az volt az elképzelésem, hogy júniusban visszamegyek dolgozni.- Nem a választásokra gondoltam, hanem a kooptálásokkor?- Akkor sem. Nekem volt állásom, én szerkesztő voltam. Mondjuk ki őszintén, az egyik szempont akkor az volt, kik azok, akik igazából a mi oldalunkon állnak, és el is tudják vállalni ezt a munkát. Grendel Lajos úgy lett kooptált képviselő, hogy Lajos ismert író volt már, és még semmi funkciója se volt, de volt szabad ideje. Ez a momentum is benne volt, nem azt mondom, hogy mindenki így volt, de ez a momentum is benne volt. Nekem volt állásom, eszembe nem jutott, mindig az volt, hogy júniusban visszamegyek dolgozni a pszichiátriára. Hál istennek, most már nem tabutéma az öngyilkosság, nagyon reméltem azt, hogy engem most elkezdenek hívogatni konferenciákra, most már a világ szabad lesz, és konferenciákra járhatok, olvashatok. El is mentem, én tisztességesen visszavonultam 1990 júniusában.- Havellal mikor találkoztál először?- Akkor tudtam meg, hogy a Nap milyen fontos dolog. Amikor eljött Pozsonyba december 27-én, a pozsonyi VPN-központ látogatásának egyik kiemelkedő eseménye az volt, hogy meglátogatta a két újság szerkesztőségét. Eljött hozzánk is, és jó húsz percet ott volt. Viccelődött, fogta az újságot, fordítgatta, nem értett semmit, de nagyon tetszett neki, hogy van ennyi oldal benne, meg képek vannak, és egész jó a nyomdatechnika, nagyon szorít nekünk, és elmesélte, hogy az egyik legfontosabb a sajtószabadság és a szólásszabadság... Akkor nagyon híres ember lettem, mert tele volt a sajtó vele Magyarországtól kezdve, hogy Havel meglátogatta a kisebbség újságját. Grendel Lajos fogadta őt egyébként, de mindenki ott volt a szerkesztőségben. Akkor beszélgettünk először egy kicsit hosszabban, és este még egy kicsit, és akkor Bútora elkezdte neki mondani, hogy köztársasági elnökként ki kell alakítania a tanácsadó testületét. És akkor