Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
nyeit. És aztán kezdtem kommunikációval, etnikai identitással foglalkozni. Tehát az igazgató úrnak meg a többieknek az a félelme, hogy nem jó ennek szakvizsgát adni, jogos volt, mert egyre többet olvastam ún. politikai pszichológiát meg társadalmi pszichológiát, faltam a könyveket, angol nyelvű könyveket is, magyar meg szlovák könyveket is, konferenciákra jártam, izgalmas volt, és ez engem akkor teljesen lekötött- A Néhány mondat?- Azt aláírtam. Ez már 89-ben volt. 89 nem azért jött, mert az ember érezte a változás előszelét. Lehet, hogy másoknak jobb volt az orruk, de én itt, Csehszlovákiában nem gondoltam arra, hogy a rendszer még abban az évben meg fog bukni. De akkorra valahogyan elegem lett az egészből, és elkezdtem azon gondolkozni, milyen jó megoldás lenne, ha engem most letartóztatnának. Nevethetsz, de addig az egész mindig olyan dolgokon bukott meg, hogy arra gondoltam, mi lesz velem ott bent, mert nem lesz sem ez, sem az: pontosabban egy szál cigarettát se kapok. Nekem úgy indult minden napom, hogy felkeltem, elszívtam egy cigit, kávé, utána vécé, és akkor beindult a napom. Mindig az jutott eszembe, hogy most téged le fognak tartóztatni, és akkor a te reggeli kávédnak annyi. Ez most nagyon nevetségesnek tűnik, de így volt. De akkor 89-ben már elhatároztam, amit ma már mindenki magától értetődőnek tart, hogy ha engem még egyszer bevisznek, én nem fogom többet azt mondani, hogy nem tudok róla, akkor már odáig jutottam. Ebben benne volt a ti dolgotok, hogy jöttetek 88-ban, benne volt, hogy elkezdtem a Bős-Nagymarosról írni, Kövek lélektana vagy valami hasonló volt a címe, s úgy éreztem, hogy én most már ezt vállalom, mindegy, hogy nem lesz kávé és cigaretta egy ideig. Szóval a Néhány mondat számomra teljesen magától értetődő volt. A család kétségbe volt esve, a Szabad Európa Rádió így mondta be, úgy csoportosította, hogy immár a Csallóközben is magyar értelmiségiek 22 fős csoportja ilyen sorrendben írta alá, és a neveket elmondta végig. Akkor már, azt hiszem, vállaltam volna. Megvolt a szakvizsgám is, ami nekem szintén nagyon fontos dolog volt. Nevetségesen hangzik, de sosem voltam annyira nagy bátor legény, szerettem volna megalapozni az egzisztenciámat, s most már nem vehetik el, hogy pszichiáter vagyok. 88 novemberében tettem le a szakvizsgámat, s azt már senki nem veheti el tőlem. Emlékszem, hogy a pszichiátriai szakvizsgám előtti éjjel nem tudtam aludni, borzasztóan ideges voltam, 25-26 éves gyerekek mentek szakvizsgára, én meg majdnem 40 voltam. És hallgattam a Szabad Európa Rádiót, amely arról beszélt, hogy Gorbacsov elvtárs is demokrata, és arról beszélt a Szabad Európa, hogy Gorbacsov beszédében elképzelhetőnek tartotta, hogy a glasznoszty és a peresztrojka keretében két kommunista párt fog versengeni egymással a győzelemért a következő választásokon. Mind a kettő hasonló, de mégis más néven és más személyiségekkel. És ezt a szakvizsgán elmondtam, mert ott is volt politikai vizsga. És a docens a marxizmus-leninizmus tanszékről teljesen megdöbbenve hallgatott, és mondta, maga ezt most kitalálta vagy hallotta. Nagyon nyugodtan mondtam, hogy nem, éjjel nem tudtam aludni, és a Szabad Európát hallgattam, és ott mondták be, hogy Gorbacsov elvtárs ezen meditál. 89-ben már nyíltan mertem vállalni a dolgokat, de addig nem vállaltam. Nem is készültem rá, gyáva is voltam, meg nem is volt bennem kellő tudatosság. 89-ben ért meg bennem az, hogy igen. 273 HUNČÍK PÉTER
