Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
- Sokat olvastál? 259- Hát persze, ez családi vonás volt. A nagyapa már úgy nevelte a gyerekeit, hogy ezek már polgárok lesznek, nem iparosok, úgy is adta már őket iskolába, papnak az egyiket, mert abban az időben ez teljesen normális volt, evangélikus papnak, banktisztviselőnek az akadémiára a Feri bácsit, és anyám volt az egyetlen, aki csak érettségiig vitte, de klasszikus polgári érettségit tett. A tanárai szerint, akik még engem is tanítottak, ő volt a legtehetségesebb: teljesen visszahúzódó alkat volt részben az evangélikus mivolta, részben a személyes élettapasztalata következtében - ő tudniillik a háborúban elvesztette a férjét, s szinte negativisztikus emberré nevelték, és ő aztán minket ugyancsak ebben a szellemben nevelt.- Alapiskola, középiskola Ipolyságon?- Ipolyságon, mind nagy élményekkel Mici nénitől kezdve, aki az elsőt kezdte, a Galkó tanító néni, aki másodikban tanított bennünket, ő Major Istvánnak volt a lánya. Egészen az érettségiig Cseri Jenő, Vas Ottó, Korpás Pali, Dióssy Gyula - ezek voltak a tanáraim. Döbbenetes ma látni a fiatalokat és az ő kapcsolatukat a tanáraikkal; nekünk egészen más kapcsolatunk volt tanárainkkal. Csodálatos élmény volt... Mindenkinek megvoltak a hepjei, apámnak a matematika, mert orvos akart lenni. S mivel szegény volt, nem tudott orvosi egyetemre menni, csak olyan szakot tudott elvégezni, amit munka mellett tanulhatott - s ez a jog volt. Kétszer végezte el egyébként a jogot, először a magyarok alatt, de azt nem ismerték el neki. Nosztrifikálni kellett, 1947-ben nosztrifikáltatta Szlovákiában. Ez volt az az időszak, amikor francia nemzetiségűnek vallotta magát, s így nem tudták őt kidobni az egyetemről. 1948-ig tehát ismét elvégezte az egyetemet. Anyám nem ment tanulni, pedig neki volt a legtöbb esze. Apám nagy sértődésére és bánatára, amikor engem a tanítók felhívtak felelni, azt mondták, te a Révész Mancinak a fia vagy, anyád nagy fej volt, bár csak az apád is ilyen okos lett volna. Szóval ez volt a mérce, anyám a nagy fej, aki mindent tudott, pl. a Határeset című könyvemnek a jó 40 százalékát anyám személyes történetei alapján írtam. 89 éves, és tökéletesen fog az esze, és a Pó folyó mellékfolyóitól kezdve a Pireneusok csúcsait, a görög és latin igeragozást, Dózsa György parasztháborújának az összes eseményét felmondja, és Kisfaludy Károly költészetéről is úgy beszél, mint az érettségijén.- Egyetemre hogy kerültél?- Nehezen. Orvos akartam lenni, Hunőík nagyapa halála után 15 éves koromban döntöttem el, hogy orvos leszek. Nagyon sokat tanultam, nagyon sokat olvastam, nagyon akartam menni Angliába. Emiatt jöttem haza, mert 1969-ben, amikor elvégeztem a gimnáziumot, kimentem Angliába dolgozni. Volt egy jó barátunk, a Broomfield úr, az kivitt, s elkezdtem dolgozni Angliában, utcaseprő voltam, dokkmunkás, mosogattam, és végül pincér lettem. Nagyon megtetszett, pénzem volt, nők voltak, éjszakai élet volt, egy 18 éves gyereknek mi kellett még, nem is akartam hazajönni. HUNČÍK PÉTER
