Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Hodossy Gyula

szeresek voltak a szlovák-magyar találkozók is. Akkori vélemények szerint több 241 mint valószínű, éppen emiatt húztuk ki a gyufát. Rossz néven vették tőlünk, hogy a szlovák fiatalokat is megbolondítjuk holmi téves gondolatokkal, eszmékkel. Elképzelhető, hogy volt benne valami, legalábbis sokan állították.- Erősebb volt az ellenzékiség a magyarok, mint a szlovákok körében?- Biztos, hogy erősebb volt, sőt jóval erősebb. Ugyanis a csehszlovák hatalom, amely a szlovák fölött állt, nem sokat törődött azzal, hogy itt a nemzetiségeken belül, a magyarok között, mi történik. Az volt a fontos, hogy ne üssék bele az orrukat a közös dolgokba, egymás között pedig csináljanak, amit akarnak. Megnyugtató volt számukra a Csemadok létezése, amely eleve azért lett kitalálva, hogy felügyeljen a magyarokra, mármint a magyar kulturális mozgásokra. Ha valami gyanús volt, a Csemadok megbízható emberei megtehették a feljelentéseket. Nekik megvoltak hozzá az eszközeik, amelyekkel betilthatták, vagy eltiporhatták az ilyen kommunistaellenes kezdeményezéseket, mint a miénk is volt.- Most térjünk át 89-re, illetve annak előzményeire. Mit tudnál erről elmondani?

Például mennyire ért váratlanul az esemény, hol voltál, amikor a forradalom kirobbant, amikor megjött a diáktüntetések híre?

1989. november 18. Vágsellye - Hizsnyai Tóth Ildikó, Barak László, Bereck József, Hodossy Gyula, Grendel Lajos, Tóth László, Hunőík Péter, Kulcsár Ferenc, Szigeti László (Fotó: Köteles László)