Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Gyurovszky László
GYUROVSZKYLÁSZLÓ 218- Mert azok Čarnogurskýékhoz tartoztak. így került aztán egy csoportba Čalfa, Dubček, Čič, Mikloško, Langoš.- Még mielőtt a választásokig elmennénk, volt még egy fontos esemény májusban, hogy megszavazták Csehszlovákia új elnevezését, az ominózus kötőjelet. Vissza tudsz emlékezni, hogy ezt az FMK-ban hogyan értékeltétek? Ez volt az első nacionalista győzelem volt. Hogy szavaztatok a parlamentben?-Pontosan nem tudom, hogy szavaztak ott a képviselők. Mi Csehszlovákia mellett voltunk teljes mértékben. Ilyen kötőjeles dologba nem mentünk bele, mert ez a Cseh és Szlovák Köztársaság nekünk megfelelt. De ez mondjuk minket nem érintett, mert ez a magyar helyesírásra nem vonatkozott. Mi továbbra is Csehszlovákiát írtunk, egybe. De az biztos, hogy nem tetszett nekünk ez az egész kötőjeles dolog. Voltak törekvések a tüntetők részéről, levelekkel bombázták a parlament elnökét, kormányelnököt, hogy vizsgálják meg Duray hazai és külföldi kijelentéseit.- E mögött úgy gondolod, hogy volt valamilyen átgondolt tendencia, vagy esetleg az ŠtB-bôl vagy a belügyminisztériumból elindított kezdeményezés, hogy Durayt beállítsák közös ellenségként?- Biztos, hogy volt ilyen szándék, de az is biztos, hogy a szlovákok erre nagyon fogékonyak voltak. Nem kellett különösebben erőlködni. Azok az emberek, akiknek egy kis vaj volt a fején, azok nagyon szívesen bekapcsolódtak ebbe a dologba, és próbálták elterelni a figyelmet saját magukról.- Csak hogy ez kölcsönös volt. Duray Miklósnak is volt ebből a haszna?- Nem tudom, direkt csinálta-e, hogy megtámadják, de biztos, hogy ő is alkalmas alany volt erre az egész kampányra. Hogy értékeljem ezt az egész nacionalista őrjöngést, nagyon félelmetesnek és veszélyesnek tűnt ennek az egésznek a felfutása. Számunkra akkor az, hogy Csehszlovákia esetleg kettészakadhat, azt jelentette, hogy vissza fogunk süllyedni egyfajta keleti zónába, és a demokráciát el lehet felejteni, ami végül is bebizonyosodott, mert így lett. Akkor mi borzasztóan tartottunk attól, hogy ez megtörténhet.- Ebben az időszakban, amikor a nacionalista hőbörgés kezdett egyre erősödni, május 11-én megjelent Sugár András Havelhez intézett nyílt levele, amiben a Jókai Egyetemnek a mielőbbi létrehozását sürgette. Vissza tudsz emlékezni, hogy ez milyen reakciót váltott ki a csehek és a szlovákok részéről? Ennek volte valamilyen kimondott hatása a választások kimenetelére?- A miénkre biztosan volt, mert akkor már éreztük, hogy ez egy nagyon veszélyes helyzet. Ez az egész egyetem ügy már egy olyan dologba ment át, amihez már annyi indulat, érdek, emóció, mítosz és illúzió kapcsolódott, hogy már nem lehetett mit csinálni. A szerepek annyira világosan ki voltak osztva: ti vagyok a rosszak, mi vagyunk a jók. Ezt sorolta mindenki, és ebből már egyszerűen nem tudtunk jól kijönni. Akkor ráadásul Kováč ott volt a listán, aki egy csomó jó dől-
