Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Gyurovszky László
GYUROVSZKY LÁSZLÓ 216 - Nem. Igazából mi ezt annyira nem is figyeltük. Bennünk élt egy nagyon erős előítélet, aminek meg voltak az okai. Több okból kifolyólag nekünk nagyon gyorsan felül kellett volna vizsgálni a róluk alkozott képünket, és csak a tapasztalatokra, tényekre lett volna szabad támaszkodnunk.- Még mielőtt ebbe belevágnál, milyen pozitívumok következtek volna abból, hogyha így jártatok volna el, ahogy most mondod?-A pozitívumok elsősorban a jövőre nézve következtek volna be. Nekünk akkor hosszabb távon kellett volna gondolkodnunk. Mi akkor már tudtuk, hogy a VPN- nek nagy traumát okozott az, hogy mi nem tudtunk hozni annyi százalékot, amennyiben megegyeztünk, és szinte biztos volt, hogy nem fognak velünk indulni a következő választásokon. Ezért nekünk már akkor azon kellett volna gondolkodnunk, hogy kivel fogunk indulni a választásokon.- És milyen alternatívák lettek volna akkor?- Közvetlenül a választások után semmilyen alternatíva nem látszott, mert azt láttuk, hogy a VPN-nel nem fogunk indulni. Tehát nincs más lehetőségünk, mint megpróbálni közeledni a magyar pártokhoz, ami nekünk azért is érdekünk lett volna, mert együtt erősebbek lettünk volna. Az akkori szlovák parlamentben a magyar képviselők aránya 16% volt. Soha ilyen mértékű arány nem volt a magyarok részéről, és valószínű, nem is lesz már. Az MKDM-Együttélés és a VPN listáján bejutottakon kívül, a KDH-nak és az SZLKP-nek is volt magyar képviselője, szóval sok magyar volt. És ebbe én nagyon komoly politikai hibát látok. Később erre rájöttünk, amikor a Mečiar megbukott, de akkor már ez nem ment.- Kik voltak az FMK-n belül azok, akik - ha lehet úgy mondani - hangadók voltak, és ha valakiben fel is merült volna ez az ötlet, hogy próbáljatok közeledni a magyar pártok felé, mindenképpen lesöpörték volna az asztalról?- Prágában Oszkár és Nóra, itt Pozsonyban pedig elsősorban Tóth Karcsi.- Tehát ők meg nem engedték volna. És úgy gondolod, hogy ők voltak akkor többségben, vagy az ő oldalukon állt a többség akkor az FMK-ban?- Nem, ahogy ezt most elmondtam, csak valamikor a Čarnogurský-kormány utolsó félévében szükségszerűségből merült fel. Akkor már nem volt más lehetőség. De ezt megelőzően, ahogy most elmondtam, ez az MPP-ben nem fogalmazódott meg így egyértelműen, nem is volt erről így vita, egyszerűen mással foglalkoztunk. Az a kérdés, hogy mi lesz velünk a választások után, ez csak az utolsó félévben kezdett bennünket érdekelni. (...)- Akkor most térjünk át a második okra, amiről beszélni akartál a magyar pártokkal kapcsolatban, hogy miért nem sikerült.- Ez volt a fő ok. A másik pedig az, hogy az ő részükről szintén volt egyfajta szembenállás velünk szemben.
