Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Gyurovszky László
GYUROVSZKYLÁSZLÓ 184 - Én mondjuk nyugodtan megcsinálhattam azt, hogy egy recenzióban leírtam, hogy ez és ez a zenekar tagja, mondjuk Jirí Mráz, vagy Alan Vitouš, miközben ők kiszöktek Nyugatra, és elméletileg nekik nem lett volna szabad megjelenni az Új Szó hasábjain. De én nyugodtan leírhattam, mert senki nem tudta, hogy ezek kicsodák, micsodák. Ilyen szempontból nekem nem voltak megkötéseim. De voltak olyan cikkeim, amik nem jelentek meg. De ilyenre nagyon kevésre emlékszem (...).- Ugye Te egészen 89-ig együttműködtél az Új Szóval úgy kisebb-nagyobb kihagyásokkal.- Nem. Én 78-ban kezdtem el írni. A szünetben kezdtem el, azért mert a Hétben olvastam egy kritikát, boruljon feledés a nevére, nem tudom, hogy kicsoda írónak vagy publicistának, hát az valami szörnyű volt... Olyan rossz volt, gondoltam, hogy én ettől jobbat tudok írni. Aztán írtam is, be is küldtem, és meg is jelent.- És meddig tartott ez a kapcsolat?- Ez úgy 85-ig. Aztán 85 után elkezdtem írni a Hétbe. írtam az Új Szóba, aztán a Nőbe. Szigeti volt a főszerkesztő, megkért, hogy írjak. Aztán őt kitették a Nőből, és én is nagyon rosszul éreztem magam. Depresszióba kezdtem esni úgy 85-86 tájékán.- Egyre kevesebb dolgot lehetett leírni, ugye?- Kevés dolgot is lehetett leírni, meg egyszerűen azokat, amikről én szerettem volna írni, már nem adták ki akkor. Eléggé nagy fojtogatás volt a zene terén. Azt hiszem 86 vagy 87 volt a cseh zene éve és akkor megszűntettek egy csomó együttest, felszámolták a Jazzová sekce elnevezésű szerveződést, a Folková sekcet. Egyszerűen szörnyű idők voltak, és én is kicsikét depresszióba estem, és elfogyott az energiám. Ha az embernek elfogy az energiája, akkor nem tud senkivel semmit közölni. Ha nincs belső energiája az embernek, akkor nem ír, és aztán nem írtam. Egész 89-ig nem írtam semmit.- Még visszatérve az Új Szóhoz, tehát 78-ban, amikor Te elkezdtél írogatni nekik, alá tudod támasztani, hogy akkoriban még ez a kulturális rovat volt a legszabadabb légkörű társaság?- Persze, ez teljesen egyértelmű volt. Az Új Szóban egyedül a kulturális rovatot lehetett olvasni. A többi, az propaganda rovat, a külpolitikai rovat, a gazdasági rovat, ezek teljesen álrovatok voltak, itt ezeket az embereket nem is nagyon ismertem, nem is volt miért beszélgetni velük. A kulturális rovatban az akkori viszonyok között nagyon széles látókörű és tájékozott társaság jött össze. Ez mai szemmel nézve egy nagyon komoly társaság volt.- Ezen a társaságon belül is voltak emberek, akik többet engedtek meg maguknak, szókimondóbbak voltak, de voltak olyanok is, akik kevésbé. Olyan emberek, akik szókimondóbbak voltak azok később ki is kerültek abból a rovatból.
