Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Gyurovszky László

GYUROVSZKY LÁSZLÓ

182 - Igen. Ami természetesen egyértelmű volt, mert valóban nem volt szívügyük. Ők

ezt rettentó'en szívükre vették, azt mondták, hogy menjek be a Csemadokba, mert ezt meg kell beszélni, és akkor én visszatelefonáltam, hogy nem megyek be, hanem menjünk el máshova. Elmentünk az Olympia Kávéházba, és ott beszélgettünk másfél, két órát.- Ki volt ott?- Gyenge János, én, és azt hiszem, a Debrődy Géza, ők ketten szervezték ezt a dolgot.- Mire jutottatok aztán?- Nem tudtunk megegyezni, mert ők azt akarták, hogy írjak helyette egy cikket.- Hogy tegyed helyre, azt akarták?- Igen. De mondtam, hogy nincs mit helyre tenni.- Te akkor Csemadok tag voltál?- Igen, azóta is Csemadok tag vagyok.(...)- Nem fenyegettek meg azzal, hogy ki is ebrudalhatnak onnan?- Nem, de az nem lett volna komoly fenyegetés, hogy kitesznek, csak inkább attól tartottam, nehogy véletlenül a főiskolán csináljanak valamilyen problémát.- Hányadik évfolyamban volt ez?-Akkor talán harmadikban, de pontosan nem emlékszem már erre.- De nem volt ugye ennek olyan következménye, hogy megpróbáltak volna neked a főiskolán keresztbe tenni.- Azért annyira nem volt komoly a dolog. Ezt csak azért mondtam el, mert többek között ez volt az egyik emlékem a Csemadokról, hogy milyen bunkók voltak ott. Aztán írtam még egy cikket a Csemadokról, és többen akkor mondták, hogy végre megmondta valaki ezeknek a molyoknak ott benn.- Ennek nem volt valamilyen kihatása az újságírói karrieredre? Vagy nem szóltak oda a Csemadokból az Új Szóba, hogy erre a Gyurovszkyra azért figyelni kell, mert ő azért...?- Nem volt, mert akkor a Szilvássy is meg a Bodnár is komoly Csemadokosok voltak, és nekik szintén az volt a véleményük, hogy nem árt ezeknek a ... -nak odamondogatni.