Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
zódtak. A koordinációs bizottság jól működött, s fokozatosan minden fontos tisztségben, hivatalok élén sikerült a váltás. A városi nemzeti bizottságban is az első választások után megújult az önkormányzat. A megválasztott képviselők (én is tagja lettem a képviselőtestületnek) még a régi városi nemzeti bizottság elnökének kezébe tettük le a fogadalmat. Utána adta át a tisztséget az új polgármesternek. A járási ideológiai titkár saját maga kreált egy kissé megmosolyogtató sztorit, ti. eredeti foglalkozása állatgondozó volt. Tüntetőén visszament a faluba, ebbe a munkakörbe azzal, hogy megmutatja, nem szégyellj a munkát.- Ezek szerint, többen belátták, hogy itt most jön a váltás, és jobb, ha háttérbe húzódok, vagy pedig már akkora volt a nyomás, ott volt az erő a kezetekben, és azt mondták, most már le kell hajtani a fejem, és tovább kell állnom.-Voltak ilyenek, de voltak olyanok is, akiket egyszerűen le kellett váltani. Még csak azt se mondhatom, hogy túlzottan kapálóztak volna. Valószínűleg azért, mert rendkívül szabályszerűen történt, mintha ezt csináltuk volna azelőtt is. Hasonló módon történt a tanfelügyelőségen is. A lévai járásban volt egy tizenvalahány tagú tanfelügyelet. Ennek a 70 százaléka lemorzsolódott, elment, és az első tanév végén (1991-ben) csak ketten maradtunk. Én 1990. május 1-től lettem tanfelügyelő, tehát nem fejeztem be a tanévet. Az 1991/92-es tanévben kineveztek a járási tanfelügyelői központ vezetőjének. Már az én vezetésem mellett vettünk fel további két személyt. Néhányan nagyon ügyesen tudtak helyezkedni, ezek átmentették magukat más munkakörbe. Például Lutovský az egyike volt ezeknek, aki új beosztásban végül is a múlt évig a tanügyben dolgozott.- A te munkakörödbe tartozott a járás összes alapiskolája?-Azzal kezdtünk, hogy az első évben, tehát abban a 90/91-es tanévben nem mehettünk ki az iskolákra. Egyetlen feladat volt, amit központilag kiadtak, hogy nem szabad iskolát látogatni hivatalosan. Még annyira átmeneti zűrzavaros volt minden, hogy bármit csinálhattunk, de iskolalátogatást, inspekciót nem volt szabad.- Neked akkor volt tiszta képed arról, hogy mi a helyzet az oktatásügyben?-Abszolút saját erőből szereztem információkat. Később hivatalosan ezt csináltam az Együttélésben is. Ebből tudtam profitálni mindig is, mint oktatási szakember. Mivel megvoltak a kapcsolataim, minden iskolán volt ember, aki velem közvetlenül, vagy valamilyen más módon (Csemadok, vagy valamelyik ellenzéki mozgalom) keretében kapcsolatban volt. Bár az iskolalátogatás meg volt tiltva, azért mi beszélgethettünk, összejöhettünk Léván, mint bárki más. Egyrészt beszélgettünk, nem hivatalos tanácskozást tartottunk, másrészt mivel ez bizonyos rizikó volt, leveleztem az iskolákkal. Megírtam nekik, hogy mi volna jó, ha megírnák, milyen problémáik vannak, hol kellene változtatni, mi nyomja a szívüket, mire lenne szükség a magyar iskolákban. Aztán ugyanezt csináltam az Együttélésen belül, de országos szinten. Ehhez jött még hozzá a pedagógusszövetség. Azzal, hogy benne voltam abban az előkészítő bizottságban, amely előkészítette a pedagógusszövetség létrehozását, sok adathoz, információhoz hozzájutot-167 DOLNÍK ERZSÉBET
