Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
CSEKES ERIKA 142 a koncepciót, tudtam, hogy mi és miért keletkezett, és ezen belül sokkal könynyebb volt gondolkodni akármilyen kreatív megoldásban. Nem beszélve arról, hogy azért ebben az országban még nem rég is ugyanazok az emberek játszottak kulcsfontosságú szerepet, akik valahol ott voltak abban az időszakban, amikor én intenzíven részt vettem a politikában. Ami azonban a legfontosabb változás volt, hogy az ügyvédi vizsgáim letétele után megfogadtam önmagámnak, hogy már soha nem akarok munkaviszonyban lenni, csakis szabadfoglalkozású akarok lenni az életem hátramaradó részében.- Ez a Prága tényleg olyan nagy dilemma volt?- Hatalmas dilemma volt. Három hétig nem aludtam. Amikor Lányban az elnök lemondott, akkor ott voltunk a hívei. Szlovákiában a szlovákok között az elnökről meg a tanácsadóiról nagyon negatív kép élt, valamilyen haramiabandának tartották őket, pedig Havel elnök környezete nagyon érzékeny, odafigyelő emberekből állt, és nagyon jól tudták azt, hogy mi, akik az elnöki iroda szlovákiai részben dolgozunk, most már nagyon nehéz körülmények között fogunk élni egy agresszív, önálló Szlovákiában, mert minket föderalistáknak, engemet még ráadásul magyarnak is fognak elkönyvelni. Tettek alternatív ajánlatokat. Nekem volt egy lehetőségem, hogy mikor Šaša Vondra cseh külügyminiszter lett vagy lett volna (már nem emlékszem), felajánlotta, hogy legyek a legközelebbi munkatársa. A másik alternatíva az volt, hogy ott maradok a prágai Elnöki Irodában azzal a perspektívával, hogy mi már akkor tudtuk, hogy Havel újra fog indulni a Cseh Köztársasági elnöki posztért. Tehát azt az időszakot kellett volna ott átvészelni, amíg nincs elnök, aztán egy egészen más konstellációba belemenni. Na ehhez nekem nem volt kedvem, úgy éreztem, Csehszlovákia volt az otthonom, nem Csehország, tehát ez az elnöki irodai ajánlat teljesen tárgytalan volt, viszont Šaša Vondra ajánlata nagyon csábító volt, ott azt csinálhattam volna, amit szerettem. Abban az időben én vittem az FMK-nak a külügyi kapcsolatait, úgyhogy már nagyon benne voltam a sűrűjében a dolgoknak. Viszont ez komoly, radikális változást jelentett volna, költözés stb. Aztán - nagyon nehezen - úgy döntöttem, hogy nem. Pedig mindennek az alternatívája az volt, hogy az Oszkárral közösen nyitunk öt koronával a zsebünkben egy ügyvédi irodát Dunaszerdahelyen. Ez mellett döntöttem, és elkezdődött egy újabb fejezet az életemben. (A beszélgetés 2009-ben készült.)
