Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
tam őket Prágában is, és néha voltak közös vidéki utaink is, bár én csak Oszkárra emlékszem, hogy voltunk egyszer Kassán valamilyen FMK-s gyűlésen.- Az FMK-ban volt valami funkciód?- Elnökségi tag lehettem. Nem emlékszem. Ez is csak annak a tükre, hogy akkor ezek a dolgok egyáltalán nem játszottak szerepet, mert az ember azért volt ott, hogy csinálja a dolgokat, nem azért, hogy valami funkcióhoz kötődjön a dolog.- Aztán jött a választás, te hogyan emlékszel az első szabad választásokra?- Amikor kooptáltak a parlamentbe, ami február elején volt, akkor fizetett szabadságot vettem ki, és „beköltöztem" a Jiráskovára az FMK-ba. Én voltam akkor az irodavezetőtől a kampánymenedzseren keresztül parlamenti képviselőig minden. Te voltál még ott, azt hiszem, teljes munkakörben, és úgy emlékszem, Nagy Laci is. Mi hárman voltunk az FMK. Aztán titkárnő, könyvelők, a Feri bácsi meg a Panni néni. Úgyhogy én ezt a választási kampányt nagyon intenzíven végigcsináltam, viszont már azzal, hogy nekem ez az időigényessége a képviselőségnek nagyon megterhelő volt, és úgy döntöttem hogy már nem akarok indulni az első szabad választásokon, viszont mindent meg akarok csinálni azért, hogy a választások eredményesek legyenek, és azok, akik már tudatosan választották a politikai pályát, sikeresek tudjanak lenni.- A listán ott voltál.- A listán ott voltam, de hogyan csináltuk a listát? Úgy, hogy mindenki ott legyen, mert akiket ismertek, az mind szavazatot hozhatott. Rengeteget utaztunk Szlovákiában veled, az Oszkárral, Nagy Lacival, Barak Lacival, Öllössel (Istenem, az hogy vezetett!). Leginkább arra emlékszem, hogy bent az FMK-ban minden kérelem, minden intézkedés, minden plakát, minden kitűző rajtam keresztül ment, ez volt számomra olyan meghatározó élmény, amire úgy emlékszem. Reggeltől éjszakáig bent voltam, fogadtam a különféle delegációkat, külföldit, belföldit egyaránt. Jöttek a rimaszombatiak, „nálunk ez és ez történt”, és koordináltam, szerveztem, összehívtam azokat, akikre szükség volt. Ez volt az egyik olyan meghatározó. A másik meg ezek a kiutazások voltak, rengeteget kampányoltam. A választásokra már nem is emlékszem. Csak arra, hogy már a választások előtt nagyon sokan mondták nekünk a magyar választók, a híveink, hogy milyen jó, hogy a VPN fölvett minket a listára, így ők az Együttélésre fognak szavazni, bár minket szeretnek, de minket a szlovákok úgyis bevisznek a parlamentbe. Ez nekem nagy csalódás volt, mert naivitásomban el sem tudtam képzelni ilyen legitim átverést, ha lehet ezt annak mondani. Ott kezdtem pofára esni. Ott láttam, hogy hoppá, a politika néha máshogy működik, mint ahogy azt tejó szívvel, jó lélekkel elgondolod. Mert mi jó szívvel, jó lélekkel kötöttünk koalíciót a VPN-el, mentünk velük egy listára, és azt gondoltuk, hogy a jószívű, jó lelkű magyar választópolgárok is ugyanezt fogják tenni. Azok meg így csináltak nekünk ni, hogy legyen minél több magyar képviselő, mi az Együttélésre szavazunk. Én többre nem is igen emlékszem ezekből a választásokból. 137 CSEKES ERIKA
