Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
és megmutatta. Ez volt az egyik fénypontja az egész négy évnek, és az egyetlen tanár, aki elvitt bennünket egy ilyen érdekes helyre, mint a parlament volt.- És akkor behoztad a személyidet.- Nem volt ez ilyen egyszerű, mert hát ha fapofával is jelentetted be, számomra az nagyon sokat jelentett. Ilyenek jártak a fejemben, hogy „Jesszus Mária, parlamenti képviselő, 26 évesen, tapasztalatlanul, én erre abszolúte nem vagyok képes stb.”. Aztán otthon megint meghánytuk-vetettük az Igorral, ő elém tartotta a képletes tükröt, „mit akarsz náladnál jobbat hol találnak, hát nézd meg magad. Jogász vagy, van némi tapasztalatod, tisztességes vagy, becsületes vagy, okos vagy, nyitott vagy, mit akarsz még többet, pontosan ez kell, hajlandó vagy ezekkel a komcsikkal szemben kiállni". Aztán valahogy megint ilyen egy-két álmatlan éjszaka után azt mondtam, akkor oké gyerünk bele. Szerintem, ekkor tanultam meg egy életre, hogy nincsenek az ember számára túl magas célok, ha kellőképpen motivált.- Igor nem jött számításba? Nagyon aktív kezdett lenni.- Igor nagyon aktív volt, de neki már akkor egészen más volt a prioritása. Persze ő nagyon-nagyon átélte ezeket a magyar-szlovák ügyeket, már akkor érezhetőek voltak a feszültségek, nagyon igazságtalannak érezte az egészet a magyarokra nézve, és teljesen értelmetlennek tartotta, de ő már akkor szervezte a vegetáriánus társaságot, és az lefoglalta az idejének nagy a részét. Mi akkor nyilvánossá tettük az otthoni telefonszámunkat, amit a mai világban el sem tudok képzelni A 833 444 telefonszám minden falon lógott, minden oszlopon a városban, és Csehszlovákia összes vegetáriánusa hozzánk hívott - haza. És mi ezt még csak nem is utáltuk, sőt nagyon örültünk, hogy hívnak az emberek, és mindenkivel kedvesen elbeszélgettünk. Ilyen időszak volt ez akkor. Mindenki szeretett mindenkit.- Kinek a helyére kerültél a parlamentben, emlékszel?- Én tornaijai képviselő lettem, tehát annak a helyét foglaltam el, aki Tornaijáról volt képviselő, és az valami hölgy volt, a nevére már nem emlékszem.- Tudtad hol van Tornaija?- Hát persze! Sokszor elmentem oda, ha már Tornaiját képviseltem... Meg hát ott voltak az FMK-s barátaim, Kónya Zoli, Ferencz Jóska, Máté Béla, Sólymos Jóska. Rögtön ahogy kooptáltak elmentem, és nagygyűlést tartottam, megvolt ennek a fazonja.- Aztán tartottad is a kapcsolatot?- Abszolút mértékben. Ezek a barátságok még ma is élnek és ugyanolyan erősek, mint akkor voltak. Ha odahívok valakihez az ottaniak közül, ugyanúgy megörülünk egymásnak, mint akkor, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk mintha nem 135 CSEKES ERIKA
