Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Csekes Erika

CSEKES ERIKA

130 - Erről a munkahelyeden volt szó?- Persze, állandóan mindig szidtuk a rezsimet. Annak a kollegámnak/barátomnak, aki az Avízo tulajdonosa lett, a bátyja kint élt Nyugat-Németországban, úgy hogy eleve rezsimellenes embernek volt nyilvántartva. Aztán volt egy idős kollégám, Uralnd doktor (már nevet is mondhatok, mert sajnos, meghalt), aki Prágában Slánskýnál dolgozott, vagy ahogy ő mondta „Irtai jsem v slánskiádé”, és hát a múltja miatt, ő is ilyen fura figura volt. És így mehetnénk végig a neveken. Azt is lehetne mondani, hogy ez a munkahely amolyan kényszermunkahelye volt sok olyan embernek, akit már nem igen lehetett más, jobban akceptált helyen láthatóvá tenni, és akik már megégették magukat, ezért nem „ugráltak" túlságosan.- De számodra ez fontos volt.- Nagyon fontos volt. Ott láttam, hogy a politika milyen hatással lehet az ember életére, és ha az ember megalkuszik, szárnyalhat tovább, de ha nem teszi, vagy esetleg egyszerűen csak pechje van, akkor az élete megpecsételődik. Volt egy Veres kollégám, aki reszlovakizált, csak azért, hogy visszakapja a családja vagyonát, és a gyermekeit normális körülmények között nevelhesse fel. Ő is egy világot nyitott meg nekem, mert azon keresztül láttam azt, hogy mit jelentett az, amin ezek az emberek keresztül mentek. A mi családunkat is érintette a kitelepítés, de mi erről sosem beszéltünk. Nagymamám testvére néhány évet Jáchymovban töltött a bányákban, de ezt csak úgy elvétve hallottam, és sokáig nem tudtam, hogy az mit jelentett, mert ők a feleségével sosem panaszkodtak.- Tehát Pozsonyban voltál 89-ben.- Igen, és ebben a vállalatban, ahol még akkor is dolgoztam, én voltam az egyik megalapítója a VPN-nek. Kijelenthetem, hogy ez teljesen spontán szerveződés volt, tehát - minden azóta napvilágot látott konspirációs elméletet megdöntve - nem volt ott semmiféle fölülről jött direktíva, teljesen önkéntes dolog volt annak a pár embernek a részéről, aki ezt megcsinálta.- Miért alakítottátok meg?- Azért, mert erős belső késztetésem volt, hogy most már aztán tényleg meg kell változtatni a dolgokat, és úgy éreztem, hogy ebbe most már mindent bele kell adni, kerül, amibe kerül.- Ebbe a társaságba bekerültek aláírásgyűjtési akciók?- Nem, abszolút nem. Azokról én nem is tudtam akkor. De ez lehetett amiatt is, hogy 89 nyarán, amikor a Néhány mondat megjelent, elég sokáig kórházban voltam egy súlyos baleset miatt, úgyhogy énnekem ott elég hosszú kiesésem volt. Most nem akarom magam erre kibeszélni, de egyszerűen ez valahogy így megkerült. De lehet, hogy szimplán csak arról volt szó, hogy ezek az aláírásgyűjtések nem kerültek el ebbe a társaságba, mert ezek az emberek már megégették