Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
nem születtem. Abban a korban, szerintem, polgárpukkasztóan progresszív emberek voltak. Anyukám éveken keresztül járatta az összes divatlapot, nem ismertem Búcson még egy embert, akinek járt volna az Ez a divattól kezdve a Móda, a Barátnő a Žena a móda, tehát minden, ami akkor kapható volt. Volt több próbálkozásuk is, hogy lakhelyet változtassanak, csak hát az persze akkor nem volt olyan egyszerű, mert a nagymamámmal laktunk egy házban, aki egyedül volt, nagypapám meghalt három éves koromban, és a nagymamának akkor még négy kiskorú gyermeke volt, akikről az én szüleim segítettek gondoskodni. Kétkezi munkával fölépítettek egy új házat a régi családi ház mellé, és egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy ők csak úgy elköltöznek, mert akkor a nagymamámnak kellett volna nevelni a négy gyereket. Ők erről soha nem beszéltek, de szerintem, ez nagy szerepet játszott abban, hogy otthon maradtak, bár voltak ajánlatok, meg szerettek is volna elmenni, de inkább ott maradtak, talán várták a kellő pillanatot. Amikor én aztán már ötödikes voltam, apukám elment dolgozni a papírgyárba, anyukám is Párkányban kapott állást, engem meg átírattak a párkányi iskolába, egy ideig még Búcson laktunk, buszoztunk minden hajnalban oda és minden délután vissza.- Mit jelentett akkor az, hogy kirakatrendező?- Hát rendezte a kirakatokat, hogy szépen nézzenek ki. Ahogy bennem kialakult az akkori képe, anyukám tip-top, frizurás, sminkes, mindig a legtrendibb cuccokba öltözött nő volt, aki egyedül járta az országot. Mindez 1963-ban nagyon fura dolog lehetett. Dolgozott Pozsonyban, Prágában, Ašban, Gottwaldovban és Partizánskéban, mivel a cipő volt neki a profilja. Szerintem ez akkor a szabadságot és a másság elfogadását, a világba való kilépést, a nyitottságot jelentette, ami kevés embernek adatott meg ilyen kis faluból, de akár Párkányból is.- A szüleid világnézete milyen volt?-Tény, hogy beírattak katolikus hittanra, ami akkor az iskola mellett volt, és mivel Búcson nem volt katolikus templom, a szomszéd dunamocsi katolikus plébános tartotta nekünk az órákat. Szerintem, ezt inkább nagymamám kérésére tették. Anyukám nem szerette a papokat, mert az volt a véleménye, hogy a papok általában mindig valami önös célt követnek. Szokta is őt látogatni egy másik plébános Kesziről, ahonnét származott, de emlékszem, hogy ha meglátta, hogy jön a plébános, mindig az ágy mögé bújt. De engem soha nem befolyásoltak, nekem kellett vagy lehetett döntenem.- Párttagok nem voltak?- Párttagok voltak, azonban 68-ban visszaadták mindketten a pártkönyvüket. Velem soha nem beszélgettek arról, hogy miért, aztán amikor már felnőttként kérdeztem őket, akkor egy rövid választ kaptam, hogy „ott voltál nekünk te, és veled akartunk foglalkozni." Aztán hogy mi volt, hogy volt, nem tudom. Szerintem, inkább az befolyásolta az ő döntésüket, hogy a faluban látták, hogy szemétségek történnek, amiket konkrét emberek végeztek, emberek, akik próbálták uralni a falut. Nekik soha nem tetszettek az ilyenek, úgyhogy inkább kiléptek, hogy ők ebből nem kérnek. 123 CSEKES ERIKA
