Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Csáky Pál

CSÁKY PÁL 108 - Nem hozták nyilvánosságra, hogy mire költötték. Akkor már Čarnogurskýék kezdtek szerveződni, és Janicsék tárgyalást kezdeményeztek velük központi szinten. Itt felvetődött, hogy legalább az összeg egy részét adják nekik.- Mekkora összegről volt szó?- Nem tudom, de nem kis összegről, mert akkor még nagy eufória volt. Nem is a pénz a lényeg, hanem az, hogy ennek komoly politikai vetülete volt. Januárban mindenhol keresztény klubok jöttek létre, viszont KDH még nem volt. December végén, a két ünnep között kaptam egy meghívást Ipolyhídvégre, a plébánoshoz. Ott volt Molnár Imre, Gyurgyík Laci és még néhányan. Ott kezdtek engem győz­ködni, hogy kellene csinálni egy magyar kereszténydemokrata pártot, és higy­­gyem el, hogy az FMK-nak meg a VPN-nek nincs semmilyen jövője. Az csak egy eufória, és hamarosan ki fog fulladni. Egy keresztény alapú dolognak viszont van esélye arra való tekintettel is, hogy az embereknek azt mondjuk: „Mi Esterházy tanainak folytatói vagyunk". Nekem akkor kételyeim voltak, és húzódoztam. Egy­részt úgy gondoltam, hogy negyven év szocializmus után keresztény eszmékkel kezdeni nem teljesen szerencsés dolog, másrészt pedig felnőtt két generáció, melynek nem sokat jelent az Esterházy név. Én nem a megosztás híve voltam, hanem az összefogásé. Emlékszem, akkoriban a Héíben is volt egy vitafórum, hogy a Csemadok párttá alakuljon-e vagy sem. Kaptam egy felkérést, hogy szól­jak én is hozzá. Amellett voltam, hogy ne alakuljon át. Azt mondtam, a Csema­dok legyen kulturális szervezet, próbáljunk meg „több lábon állni”. Januárban­­februárban kezdtem viszont tapasztalni, hogy hiába VPN meg FMK, keresztény klubok vannak, és Čarnogurskýék befolyása eléggé erős a magyar vidékeken is. Kezdtük ezt felfogni mi is, és megkerestük Laciékat, akik Pozsonyban már szer­vezkedtek. Az ő véleményük ugyanaz volt, mint a miénk. Egyházi sugallatra Po­zsonyban is létrejöttek különböző keresztény klubok, sokrétű szerveződések, és nyilvánvaló volt, hogy ezek később párttá alakulhatnak. Magyar barátaim próbál­tak tárgyalni velük. A szlovákok véleménye az volt, hogy össze kell tartani, egy nagy pártot kell létrehozni, melynek részeként a párt politikáját is befolyásolni tudjuk. Közben a VPN-vonal folytatódott. Bekerültem járási képviselőnek. Lát­tam, hogy bizonyos dolgokban egyre kevésbé tudom befolyásolni a VPN politiká­ját, mert jöttek bizonyos személyek, akik később HZDS-esek lettek. Mondhat­tam én nekik bármit. Kezdtem rájönni, hogy akit hatvannyolcban kirúgtak a kom­munista pártból, az nem mind demokrata volt. Ugyanakkor viszont láttam, hogy ez a keresztény téma az embereket megfogta. Megkeresett engem Léván a szlo­vák KDH-szerveződés is. Együtt jártunk vidékre. Volt egy-két olyan hely, ahol az emberek keveset tudtak szlovákul. Ilyenkor felkértek, hogy én mondjam el - ala­kítsunk keresztény klubot. Szóval január-februárban már ilyen is volt.- Az FMK erre a tevékenységre áldását adta?- Én az FMK ügyvivői testületébe kerültem be, tehát az országos vezetői testü­letbe. Volt egy lévai összejövetel, ahol a Grendelék már mint parlamenti képvi­selők beszámoltak arról, hogy mi történt a pozsonyi parlamentben, Sándor Ele­onóra pedig arról, hogy mi történik a prágai parlamentben. Én szóltam, hogy en­gem megkerestek, és elmondtam, hogy a kereszténydemokrata témával is fog-

Next

/
Thumbnails
Contents