Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)

Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)

58 Kaltenbach Jenő ségek reprezentánsaiból álló testületek. Fő funkciójuk az állami döntések előkészíté­sében való részvétel, e döntések (kisebbségi) társadalmi legitimációja. Az időben első magyarországi példa az ún. Kisebbségi Kerekasztal18 volt, amely ugyan teljesen civil kezdeményezésként jött létre 1991-ben, de miután a kormány tárgyalópartnereként, il­letve a kisebbségek legitim képviselőjeként, „hivatalosan" részt vett a kisebbségi tör­vény előkészítésében félhivatalos jellegűvé vált. Több egymást követő kormány hozott létre különböző konzultatív bizottságokat, amelyek azonban értékelhető munkát alig végeztek.19 A kisebbségi participáció másik formája az ilyen funkciójú kormányzati intézmények létrehozása. Egyes országokban kisebbségi ügyekkel megbízott minisztérium, illetve eb­ben illetékes miniszter tevékenykedik. Magyarországon a rendszerváltást követően jött létre a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH), amelynek fő feladata a kisebbsé­gekkel kapcsolatos kormányzati (közigazgatási) teendők koordinálása. Nyilván ennek volt köszönhető, hogy a NEKH az első két kormányzati ciklusban a Miniszterelnöki Hi­vatal égisze alatt működött. Státusa 1998-tól annyiban változott, hogy felügyeletét az Igazságügyi Minisztérium vette át, majd 2002-ben előbb visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, aztán 2004-ben az újonnan létrejött Esélyegyenlőségi (később Ifjúsági Csa­ládügyi Szociális és Esélyegyenlőségi) Minisztériumba integrálódott.20 A kisebbségi cé­lú költségvetési források elosztása céljából 1995-ben két sajátos szervezet jött létre - a Magyarországi Cigányokért és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, amely a cigány közösséggel kapcsolatos közigazgatási feladatok szerve­zeti specializációjának újabb jele. A 2002-es kormányváltáshoz kötődik az egyes minisz­tériumokban létrehozott, ún. roma referensek intézménye. Ezek közül is kiemelhető az Oktatási Minisztériumban létesített oktatási integrációs miniszteri biztos a romáknak az oktatási rendszerben tapasztalható szegregációja elleni fellépés céljából. Az ebbe a kategóriába tarozó másik intézmény az Országos Kisebbségi Bizottság (0KB), amit az országos kisebbségi önkormányzatok delegáltjai alkotnak és fő felada­ta a tanácsadás, véleményezés, részvétel az oktatási döntések előkészítésében, illet­ve közvetve konfliktusfeloldó szerepet játszik. Az autonómia Egyes befolyásos nemzetállamok szívós ellenállása miatt, mindeddig semmilyen hatá­lyos kisebbségvédelmi nemzetközi jogi dokumentumnak nem vált részévé az autonó­miához való jog.21 Ennek ellenére és a számos jól működő példa alapján ma már kije­lenthető, hogy az autonómia valamely formájához való jog ma már egy kisebbségi jog­rendszernek conditio sine qua non-ja. Az autonómiaformákról és -rendszerekről szóló 18 A Kisebbségi Kerekasztal a német és a cigány civil szervezetek kezdeményezésére 1991 januárjában jött létre azzal a céllal, hogy elkészítse a kisebbségi törvény tervezetét. 1991 tavaszán aztán csatlako­zott a kerékasztalhoz az összes magyarországi kisebbségi közösség, majd megkezdődtek a tárgyalások a kormány képviselőivel a „közös” kisebbségi törvénytervezetről. 19 Ilyenek voltak például a több egymást követő miniszterelnöki (jellemzően roma ügyekkel foglalkozó) ta­nácsadó testületek. 20 További - valószínűleg a jövőre is kiható változást az jelentett, hogy a „cigányügyek” önálló „államtitkár­ságot" kaptak. 21 Az eddig elfogadott ilyen tárgyú dokumentumok (pl. az Európa Tanács 1201/203. számú ajánlása) leg­jobb esetben „soft law"-nak tekinthetők, mivel nem tartalmaznak számonkérhető rendelkezéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents