Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Őllös László: A kisebbségi jogok értékalapú tételezése
A kisebbségi jogok értékalapú tételezése 43 ahhoz, hogy megadja azokat a védelmi mechanizmusokat, amelyeket majd később a kisebbség ellene használhat. Ez a paradoxon világosan mutatja, hogy az itt tárgyalt jogi normák is a társadalmi értékrendben gyökereznek. Tehát ott, ahol a kisebbségvédelem nagyobb vagy hosszan tartó problémákba ütközik, ezeknek a problémáknak a gyökerét mindig a szükséges jogi háttér kialakításának alapját képező értékrendben kell keresni. Ezt a kérdést szeretném bővebben kifejteni. Úgy gondolom ugyanis, hogy a kisebbségvédelem alapjait nem elég a hatályos, vagy éppenséggel az előkészületben levő jogszabályokban keresni. Mélyebbre kell ásnunk. Még mielőtt erre rátérnék, szeretnék kitérni egy strukturális kérdésre, amelynek megválaszolása a vázolt értékek társadalmi közegének meghatározásához szükséges. A kérdés a következőképpen fogalmazhatnánk meg: a társadalom mely struktúráitól függ a kisebbség hosszú távú megmaradása, fejlődése? 1. Természetesen a többségtől függ. A többségtől legkevesebb a következő javak, pozíciók és jogok biztosítása várható el, a diaszpórában élő kisebbségek esetében is:- a kisebbségi jogok beemelése a jogrendbe, beleértve az alkotmányt is, mégpedig a tényleges egyenlőség követelményét figyelembe véve;- a kisebbség nyelvének hivatalossá tétele legalább ott, ahol a kisebbségek élnek, az intézményi háttér kialakítása;- döntéshozatali kompetenciák megadása a kisebbségnek a kultúra és oktatás területén;- megfelelő hely biztosítása a kisebbségnek az állami szimbólumok terén;- a kisebbségek különleges igényeinek megfelelő pénzügyi támogatása, nemcsak a kultúra területén, hanem a regionális, esetleg gazdasági igények és szükségletek terén;- annak a feltételrendszernek a kialakítása, mely lehetővé teszi a kisebbségek hatékony érdekvédelmét az állam intézményrendszerén belül;- olyan társadalmi légkör megteremtése, amelyben a kisebbségi specifikumok nem veszély- és konfliktusforrásként jelennek meg, hanem olyan különleges értékekként, amelyek az össztársadalmi közeget gazdagítják. 2. A kisebbség hosszú távú megmaradása és fejlődése természetesen tőle magától is függ. Ha a kisebbséget különböző oligarchiák kerítik hatalmába, hogyha a kisebbségi társadalom a kreativitást fékező és fejlődést gátló belső hatalmi elrendeződés következtében elveszti hatékonyságát és versenyképességét a többségi társadalommal szemben, akkor a hibát - akár tetszik, akár nem tetszik - saját magában is kell keresnie. 3. Harmadsorban a nemzeti kisebbség fejlődése nagymértékben függ az anyanemzettől is. A kisebbség saját erőből sohasem képes biztosítani tagjai modern nemzeti életének minden elemét és feltételét. Minél alacsonyabb a kisebbség tagjainak száma, minél szétszórtáéban élnek a kisebbség tagjai, annál kevésbé képes erre. A kisebbségnek támogatásra van szüksége - a tudományosság, a kultúra, az irodalom, illetve az egész ún. magas kultúra területén. Pedagógusokra, népművelőkre van szüksége, szakértőkre a nemzeti élet minden területén. De szüksége van kurzusokra is, képzőtanfolyamokra, az anyanyelvi oktatás és továbbképzés különböző formáira, anyanyelvű könyvekhez, folyóiratokhoz, újságokhoz, filmekhez való hozzáférhetőségre. Az ilyen típusú szükségletek felsorolását még folytathatnánk. Mindegyikükben van egy közös vonás: a kisebbség önmagában, segítség nélkül, nem képes a felsorolt szükségleteket megszerezni, illetve kitermelni. A többségi társadalom sem képes őket megadni, még a legnagyobb jóindulat mellett sem. A kisebbség az anyanemzet segítségére
