Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Ján Fuzik: A szlovák kisebbségi önkormányzat helyzete és tevékenysége
A szlovák kisebbségi önkormányzat helyzete Magyarországon 25 A tavalyi helyhatósági választásokon csak azok a választópolgáraink vehettek részt, akik feliratkoztak a választói listára. Kissé aggódtunk ettől a hathetes akciótól, végül azonban szép eredményt értünk el: listáinkra több mint 15 ezer választó jelentkezett! Ami viszonylag jobb eredmény volt, mint a legutóbbi népszámlálási, melynek során 17 700 személy vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Ez nem túl sok, főként ha figyelembe vesszük a magyarországi szlovákok 100-110 ezerre becsült számát, de 1990-ben statisztikailag már csak 10 és fél ezren voltunk, s ez a menynyiség az évek során egyre apadt tovább! Az önkormányzati rendszer bevezetése és nemzetiségi életünk feltámadása után a statisztikai adatok 70 százalékos emelkedését könyvelhetjük el. A tavalyi októberi választásokat követően Magyarországon 116 helyi szlovák önkormányzat alakult, kettővel több, mint korábban, miközben mintegy tucatnyi nem szlováktól megszabadultunk. Helyettük egy sor új jött létre, főként a szlovákok által hagyományosan lakott, Budapest környéki településeken. Márciusban az Országos Szlovák Önkormányzat képviselőtestületével együtt a megyei szlovák önkormányzati tagokat is megválasztottuk. Ezzel kiépült a kisebbségi önkormányzatiság középszintje is, melyet addig csak egyetlen - igaz, nagyon gazdag és széles körű tevékenységet folytató - képviselt: a Budapesti Szlovák Önkormányzat. Megyei önkormányzatok ott voltak választhatók, ahol legalább tíz helyivel rendelkezünk, vagyis öt megyében: Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megyében. A választáson jelöltet csak bejegyzett szlovák szervezetek indíthattak - ebből mintegy harminc van -, s ezzel sikerült kiiktatnunk a nem szlovák testületek többségét. Ennek viszont volt egy nem várt következménye is: a közösségünkön belüli régebbi nézeteltérések és konfliktusok, meg a választások pártjellege azt eredményezte, hogy két szlovák választótábor alakult ki. Ezek az ellentétek végül az Országos Szlovák Önkormányzat addig egységes - s mint már említettem, máig sikeres - képviselőtestületén belül éleződtek ki. Ez nyilván mindannyiunk számára új tapasztalat, s nem a legkellemesebb. Közben mintha a nemzetiségi politika 2003. évi lendülete is alábbhagyott volna. Mintha a magyarországi politika érdeklődéséből ismét kikerültek volna törekvéseink. A helyi kisebbségi önkormányzatok állami támogatása nem hogy emelkedett, hanem ellenkezőleg, a szerény évi 700 ezer forintról 640 ezerre apadt. S ugyanezzel az összeggel kellett indulniuk az újonnan megválasztott megyei kisebbségi önkormányzatoknak is. Nem volt ez átgondolva, s nincs ez megoldva. Természetesen tudatában vagyunk a Magyar Köztársaság kedvezőtlen gazdasági helyzetének, de ha nincs eszköz a fejlesztésre, akkor az önkormányzati rendszer, miként intézményei, de maga a civil szféra is legföljebb tengődésre van ítélve. Az iskolaügyön belül a minisztériumi fejkvóta jelenlegi csökkentése még nagyobb fenyegetést jelent. De nem csak az anyagi eszközök elégtelenségéről van szó, hiszen sok egyéb nem ettől függ: az önálló Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal átalakítása a Kormányhivatal egy osztályává, a kisebbségek parlamenti képviseletének rendezetlensége, rádiós és televíziós szerkesztőségeink szervezeti és gazdasági önállóságának bebiztosítása - mindezek elsősorban nem anyagi kérdések. Annál örvendetesebb, hogy ebben a mai helyzetben a Szlovák Köztársaság világosan kijelölte a külföldön élő szlovákokról való gondoskodása politikáját. A határon túli szlovákokról szóló új törvény és a Külföldön Élő Szlovákok Hivatalának felállítása, a pályázati rendszerben elnyerhető összeg jelentős megemelése, s a számunkra, ma
