Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Mészáros András: Kazuisztika az irodalomtudományban?
Kazuisztika az irodalomtudományban?81 szikus, és ugyanakkor egyszerű példával: Hagyományos morális dilemma az, hogy egyéni vagy csoportérdeket, vagy esetleg transzcendens értékeket kövessünk-e akkor, amikor egzisztenciálisan kiélezett helyzetbe kerülünk? Ritkán születik olyan döntés, amely az egyén létének feladásához kötődik. De a lehetőségek közt ott van ez is. Emlékezzünk csak vissza Antigoné helyzetére, amelyben szintén ott van az egyéni szempont (szerelme), a csoportérdek (a város törvényei), valamint a transzcendens érték is (az isteni törvény). És ő a humanitást választva az utóbbi mellett dönt, ami persze életének feláldozását is jelenti. Az Antigoné (mint dráma) kazuisztikus elemzése tehát erre a dilemmajellegre épülne, és az adott irodalmi műnek az oktatásban azt a szerepet szánná, hogy rádöbbentse a diákot arra, hogy tetteink jellege az életlehetőségek közti tudatos választástól függ. Lehetséges, hogy ezek után a diák nem fogja tudni, melyik korban született az adott mű, vagyis hagyományos irodalomtörténeti ismeretei csorbát szenvednek - habár ez nem törvényszerű következménye az ilyen elemzésnek -, de nagyban valószínűsíthető, hogy maga Antigoné élni fog benne. Kitágult a horizontja. Végezetül: a kazuisztikus elemzés és az irodalomtörténeti értelmezés bizonyos esetekben egybefolyhat. Példának - nagy adag szerénytelenséggel - három Robinson-regény (Defoe, Tournier, Malamud) általam adott összehasonlítását nyújtom (lásd: A Robinson-paradigma változásai, avagy a modernitás szubjektumának eschatológiája. Mészáros András: Idő által homályosan. Pozsony, Kalligram, 1999, 96-113.). A kazuisztikai elemzés szempontja azáltal adott, hogy a modernitás szubjektumának létlehetőségeit vettem szemügyre ezekben a művekben. Az irodalomtörténeti értelmezés pedig úgy jelenik meg, hogy ezeket a - különböző korokban íródott - műveket sorba állítom, és ezáltal megjelenik az irodalom sajátideje, amely kronológiai aspektusból ugyan követi a társadalom idejét, de a téma kifejtését más ritmus határozza meg. De - más szempontból és más tematizáltságban - elegáns és mindenekelőtt olvasmányos irodalomtörténeti kézikönyv jöhetne létre akkor is, ha például a férfi-nő kapcsolat lehetőségeit mutatnánk be a Don Juan-téma világirodalmi megjelenéseiben Tirso de Molinától kezdve, például Kunderán befejezve...
