Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)

Csehy Zoltán: Torzulások és torzítások

68 Csehy Zoltán

len emberről beszél a tisztelet hangján: Szophoklészról" (1, 93.). A komédiában Szophoklész nem szerepel, akiről Arisztophanész a leginkább a tisztelet hangján beszél, az Aiszkhülosz. A drámai versengés Aiszkhülosz és Euripidész között zajlik, s Szophoklésznek csupán egy ironikus megjegyzés jut, hiszen mikor Aiszkhülosz abban a kegyben részesül, hogy az alvilágból visszatérhet a tragédiaköltőt nélkülöző Athénba, Szophoklészt ülteti le a tragédiaköltők trónjára, nehogy Euripidész foglalja el a távozó klasszikus helyét.

Az Odüsszeia tartalmából: „A szirének (Szkülla és Kharübdisz) szigetén meghallgatják azok »csengőszavú, mézes dalait ». Odüsszeusz a csábításnak úgy akar ellenállni, hogy az árbochoz kötteti magát, társai fülét pedig viasszal tömi be.” Milyen lehet egy hatfejű tengeri szörny mézes éneke? Szkülla és Kharübdisz természetesen a tenger rémséges szörnyei, s nincs közük a szirénekéhez. A társak sem hallgatják a szirének énekét, hiszen, mint ahogy a másik mondat leszögezi, a fülük be van tömve.

6. Pontatlan idézetek

A szövegközlések, az idézetek gyakorta pontatlanok, s a versközlések tipográfiailag is hagynak kivetnivalót maguk után. Néhány példa: az 58. oldalon található Iliász-idézetben két feltűnő hiba is van, Shakespeare 75. szonettjéből kimarad két sor.

7. Hibás példaanyag, paradoxonok

Az ún. niebelungizált alexandrinus bemutatott példáján hibásan van aláskicceive a verssor képlete, a második jambus helyén trocheust érzékel a tankönyvíró. Ugyanilyen hibák akadnak az irodalomelméleti kiegészítő füzetke verstani anyagában is.

A könyv egyik pontján Faludi Ferencet, később Kazinczyt mondják az első magyar szonettírónak.

8. Felesleges beosztások

Shakespeare három korszakát így különítik el a szerzők a könyv egyik legrosszabb fejezetében, az elkülönítés vázlata az alábbi séma lehetne:

1590-1600: optimista korszaka

1601-1608: a nagy tragédiák kora („Shakespeare sötét korszaka”)

1609-1613: optimista korszak

9. Marxista maradványok az értelmezői nyelvben

Janus Pannonius „nehezen illeszkedett be a feudális államba" (1, 208.). Hát, nonkonformista viselkedése csak a püspökségig vitte. Irodalmi értéke abban rejlik, hogy már ifjan „antiklerikális remekműveket" ír (1, 208.), s támadja a „patríciusokat, az egyházat” (1, 209.). Szkhárosi Horváth András harmatgyenge költészete is azért kanonizálódik, mert a „nagybirtokos főurak ellen”’ ír (1, 213.), s Bornemissza Péterre is „erős társadalombírálata’’ okán érdemes figyelni.

10. A feladatok, kérdések

Az Antigonéval kapcsolatban megfogalmazott feladat:

„Keressetek tartalmas gondolatokat a műben!”