Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Rácz I. Péter: Kortárs mesék poétikája
Kortárs mesék poétikája 11 rec (2003), Gergő és a táltosviadal (2005), valamint Lugosi Viktoria Hümmögóje (2002) említődnek mint a kortárs magyar meseirodalom reprezentáns alkotásai. Utóbbiak jóval kevesebb figyelmet keltve, mint társaik, legalábbis a kritikák szintjén. Szijj és Darvasi az IBBY, azaz a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának dijait is magukénak tudhatják. Műveik a tagországok számára kiemelten ajánlott gyermekkönyv-listákra is felkerültek. Az élénk kritikai visszhangban természetszerűen az a differenciáló elv is közrejátszik, hogy olyan írók publikáltak mesekönyveket, akik már ismertséget, elismertséget szereztek korábbi műveikkel. Alkotói oldalról nézve jelentős mozgatóerőnek látszik, hogy a szerzők az apaság korszakát élik, legyen mit mesélniük a minduntalan mesét igénylő lurkóknak. Ugyanakkor vitathatatlan az az intenció is, mind nyilatkozatok, mind a művek poétikáját figyelmezve, hogy a Rowling által megírt mesék hatására generált tömeghisztériával igyekeznek szembehelyezkedni, véleményem szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Harry Potter-jelenség mindenesetre jelentősen befolyásolta a magyarországi gyermekkönyv-forgalmazás stratégiáit is. Újra piaci tényezővé vált a meseirodalom terjesztése. A régi magyar meséskötetek kiadásával újra tényezővé vált Móra Kiadó mellett egyre-másra jelentek meg a külföldi fantasy meséket importáló kiadói vállalkozások, hasonló ouvre-t kerítve a Harry Potter-történeteknek, mint a Star Wars-kiadványok esetében már évtizede megszokhattuk. Inkább gazdasági fellendülésről beszélhetünk, kevésbé igényes művekről. (Varázslóinas-köteteivel Petőcz András is e trendet látszik meglovagolni.) Böszörményi Gyula Gergő-regényei szintén Rowling-hatás alatt állnak, ha indirekt módon is. A kelta hagyományok helyett a magyar őstörténet és hitvilág alakjaihoz, szimbólumaihoz nyúl vissza a szerző, nem kevés társadalomkritikát fogalmazva meg művében. A didaxis azonban néha már a napi politikum ideológiai üzenetközvetítésének esik áldozatul. A túlírtság sem kedvez a mesének, rengeteg epizodikus üresjárattal rendelkezik ez a mese, mind-mind redundáns elemként terheli a könnyen kitalálható végkifejletet, azaz hogy győznek a jók. Lugosi Viktória Hümmögóje a Lázár Ervin-i Kerekerdő hagyományait viszi tovább, erénye, hogy a mesekönyv vizuálisan is erősen megkomponált, a szövegekkel összhangban tud hatni. Háy János meseábécéje már kevésbé ötletes, viszont a nyelvhasználati túlzásoktól sem riad vissza, egy gyermek számára nyilvánvaló módon még értelmezhetetlen kifejezéseivel („tűz dzsigolója”). „A kerettörténet beindításához szükséges konfliktus éppen olyan hiteltelen és funkciótlan, mint a negyvennégy lakás negyvennégy lakójának egyedi fellépése. Az egyes betűkről, ill. azok őrzőiről szóló történetek abszolút esetlegesek, a párbeszédpanelek varázstalanok és néhány oldal után már rutinszerűek, az adott betűk elrejtéséről szóló ötletek erőltetettek, kínosan idétlenek.”3 Az alkalmazott gyermekirodalom iskolapéldájának kudarca más összefüggések figyelembevétele mellett is igazolható. Háy versesköteteinek álnaiv poézise vagy elbeszéléseinek, regényeinek világszemlélete, laposkás szomorúsága erősen párhuzamba állítható az Alfabétáéval. Szijj Ferenc Szuromberek királyfí]a talán az egyetlen mű, amely a lelkendező-hírverő recenziók mellett valóban elemző kritikai recepcióval is rendelkezik. Behatóan részletezték stílusát, szóhasználatát, diskurzív komponenseit,4 világmagyarázati konstrukcióját, más mesékhez, magukhoz a mesehagyományokhoz való viszonyait. A modern mese újraírási kísérleteként is felfogható műalkotás nélkülöz mindennemű didaktikus szándékot és allegorikus olvasatot, saját mesei mivoltát hangsúlyozva építi fel benső
