Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Szesztay Ádám: Az 1956-os magyar forradalom és a német kisebbség
SzESZTAY Adám AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS A NÉMET KISEBBSÉG Az 1956-os forradalom után négy évvel végzett népszámlálás eredményei szerint 1960-ban mintegy 51 ezren vallották magukat németnek Magyarországon. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy legalább ennyi német élt az országban 1956 októberében is. Mint ahogy a magyar történelem minden fontosabb eseménye, az 1956-os forradalom is részét képzi a Magyarországon élő német közösség történelmének, és ez fordítva is így van: mindaz, ami a németséggel történt, része a „magyar október" történetének. Természetesen nem a németség az egyetlen kisebbség, amelyről ez elmondható. így van vele a többi magyarországi népcsoport is,1 és újabban egyre több publikáció lát napvilágot a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok ötvenhatos mozgalmairól is. A második világháború utáni etnocfdiumokat követően - az itt is bekövetkezett jogfosztás és kitelepítések ellenére - Magyarországon maradt meg a kelet- és közép-európai térség egyik legnagyobb német közössége. Az ötvenes években még a térség két másik országában élt jelentős számú német lakosság: Romániában (ott a magyarországinál akkor még nagyságrendekkel több) és Lengyelországban. Ami Lengyelországot illeti, viszonylag ismert tény, hogy ez az ország meghatározó szerepet játszott az 1956-os eseménytörténetben. A júniusi poznani munkásfelkelés, majd az októberi varsói utcai tüntetések hatására a lengyel állampártban bekövetkező változások mintaképül szolgáltak a magyaroknak, és az ekkor még gazdaságilag nagyon nehéz körülmények között élő lengyel társadalom nyújtotta anyagi értelemben is a legtöbb segítséget a szabadságáért harcoló Magyarországnak.2 Kevésbé ismert, hogy a harmadik ország, amelyet az események leginkább érintettek, Románia volt. Szervezkedések, tüntetések, diákmozgalmak kezdődtek egymástól függetlenül az ország különböző részeiben: főként az erdélyi magyar népcsoport körében, de néhány megmozdulás egyértelműen román jellegű volt, például Bukarestben vagy a moldvai Jászvásáron (laçiban). A legnagyobb - még (igaz, halálos áldozatok nélküli) karhatalmi sortüzet is kiváltó - romániai megmozdulást a magyarországi eseményekre reagálva a bánáti régió fővárosában, Temesváron tanuló egyetemisták szervezték. A megmozdulás és a megtorlások történetét részben román, részben magyar visszaemlékezések alapján lehet rekonstruálni.3 Ezek egyaránt számot adnak arról, hogy mind a szervezők, mind a diákmozgalomban résztvevők között - a román és a magyar diákok mellett - német nemzetiségű egyetemisták is voltak. A mozgalom programnyilatkozatát, amely az oktatáspolitikai célokon túlmenően a demokratikus intézményrendszer bevezetését és a szóv-
