Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Simon Attila: A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom
A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom 47 aranyosmaróti népbíróság köztársaság-ellenes magatartás vádjával 1-3 hónapig tartó szabadságvesztésre ítélt. Az esetet azért is tekinthetjük tipikusnak, hiszen a szlovákiai magyarok (ebben az esetben velük együtt a szlovákok is) csupán ilyen és hasonló módon fejezhették ki a forradalommal kapcsolatos véleményüket, a hatalom pedig szinte minden esetben az események jelentőségét túlértékelve reagált azokra. Ezt a véleményt támasztja alá az a dokumentum is, amely a november 22-ig a Nyitrai kerületben a magyarországi eseményekkel kapcsolatban letartóztatottak listáját tartalmazza.34 A jegyzéken összesen 72 név szerepel, többségük magyar nemzetiségű. A letartóztatások okaként legtöbb esetben alkoholos befolyás hatása alatt elkövetett cselekmények - a forradalmárok szóbeli támogatása, a szovjetek becsmérlése, a kommunisták elleni szóbeli megnyilvánulások - szerepelnek. A csendes tiltakozás sajátos formája volt a korábban elhanyagolt, nyilvánosan meg nem koszorúzott világháborús emlékművek, a háborúban hősi halált halt (magyar) katonák sírjainak rendbetétele, ill. megkoszorúzása. A belügyi szervek jelentései szerint november 1-jén ilyenre került Ipolyságon, ahol egy többgyerekes családanya nemzetiszínű szalaggal díszített koszorút helyezett el a temető bejáratánál levő keresztnél.35 A szenei temetőben pedig az itt eltemetett második világháborús magyar katonák (a jelentés egyszerűen csak fasisztának nevezi őket) sírjaira a Szenei Helyi Nemzeti Bizottság 4800 korona összegért 62 keresztet készíttetett, amit egyes szlovák lakosok sérelmesnek tartottak.36 A nemzeti színek helyett a gyászt kifejező fekete szalagot raktak ruhájukra a losonci és párkányi diákok, valamint a pozsonyi Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskola diákjai. Ez utóbbi iskola napjainkban megszólaltatott volt diákjai37 ugyan ellentmondásosan nyilatkoznak a történésekről, valószínűnek azonban az látszik, hogy erre november 4- e után került sor, mégpedig először a IV. osztályban majd pedig a hagyományos november 7-i pozsonyi felvonuláson. A forradalom melletti szimbolikus kiállás lehetőségét hordozták magukban az olyan események, amelyek során egyének vagy csoportok megtagadták, ill. megkerülték a magyarországi események elítélését és ellenforradalomnak való minősítését tartalmazó nyilatkozatok aláírását. A számtalan ilyen eset közül említést érdemel a komáromi gimnázium esete. A gimnázium aulájában összehívott diákok és tanárok közül ugyanis senki nem szavazta meg a pártszervek által előre elkészített nyilatkozatot.38 Érdekes, de feltehetően nem egyedi eset történt a bálványosi állami gazdaságban, ahol a forradalmat elítélő nyilatkozat elfogadására összehívott gyűlésen a zootechnikus nyilvánosan kiállt a forradalmárok mellett, s mint a belügyi jelentés rögzíti, álláspontját részben azzal magyarázta, hogy „a felkelők azért sem lehetnek csirkefogók, mert a neves focista, Puskás is támogatja őket”.39 A szlovákiai magyarok részt vállalása a forradalommal szembeni csehszlovák intézkedésekben A csehszlovák párt- és állami szervek egyfajta gyanakvással figyelték a szlovákiai magyarok forradalom alatti viselkedését, s a forradalom napjaiban a mozgósított tartalékosok közé magyarokat nem is hívtak be. Ennek ellenére a magyarországi események kapcsán foganatosított csehszlovák intézkedések egy részébe kénytelenek voltak a magyarokat is bevonni, sőt olykor főszerepet is osztani rájuk.
