Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Michal Barnovský: Maďarská revolúcia roku 1956 a Slvoensko
Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko 39 49 SNA, f. ÚV KSS, kart. 934. Zasadnutie Byra ÚV KSS, 7. 12. 1956. Niektoré poznatky z práce MSP. 50 Jeho výrok na zasadnutí Byra ÚV KSS dňa 9. 11. 1956. Pozri poznámku 44. 51 Z vystúpenia V. Biľaka na zasadnutí ÚV KSČ, 5.-6. 12. 1956. Pozri poznámku 47. 52 Bílek, J. - Pilát, V.: Bezprostrední reakce československých politických a vojenských orgánu na povstání v Maďarsku. In: Soudobé dëjiny, 3, 1996, č. 4, s. 504. 53 Furet, F.: Minulosť jednej ilúzie. Esej o idei komunizmu v 20. storočí. Bratislava, 2000, s. 559-560. Michal Barnovský Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia Rezümé A szerző a tanulmány bevezető részében tömören jellemzi azt a fejlődést, amelyen Magyarország és Csehszlovákia 1953 nyara és 1956 ősze között átment. Mindezt abból a célból teszi, hogy felvázolja, miért is alakult úgy a politikai helyzet, hogy a két ország és annak politikai képviselői 1956-ban különböző helyzetben találták magukat. Míg ugyanis Magyarországon a rendszer akut válságba került, és kirobbant a népi forradalom, Csehszlovákiában (Szlovákiában) a kommunista rendszert közvetlenül semmilyen veszély nem fenyegette. Az országban annak ellenére relatív nyugalom uralkodott, hogy a hatalom bizonyos engedményeket volt kénytelen tenni. Csehszlovákiában a lentről jövő nyomás nem volt annyira erőteljes, hogy képes lett volna a hatalmi struktúrák megbontására és egy reformszárny kialakítására a pártban. A szerző a továbbiakban azt elemzi, hogyan viszonyult a magyar forradalomhoz a szlovák vezető elit és a szlovákiai társadalom. Az első esetben az állásfoglalás és a következtetés egyértelmű: Szlovákiában a fennálló hatalmi rendszer a magyarországi forradalmat illetően elutasító és ellenséges álláspontra helyezkedett, és azt ellenforradalomnak minősítette; egyetértett a Magyarországon végrehajtott szovjet katonai beavatkozással, és üdvözölte azt; több olyan megelőző intézkedést foganatosított, amelyek célja a magyarországi forradalom kedvező fogadtatásának a meggátolása volt. A totalitárius rendszerre való tekintettel azonban nehéz meghatározni, milyen is volt valójában Szlovákiában a közvélemény a magyarországi forradalom idején. A hozzáférhető forrásokból a vélemények és reakciók meglehetősen széles skálájára következtethetünk. A szlovák társadalomban ugyanúgy megtalálhatók voltak a magyar forradalom szimpatizánsai, mint azok is, akik a forradalommal nem értettek egyet. Nem volt elhanyagolható azok száma sem, akiknek nem volt határozó,ttan kialakult nézetük, vagy akik az eseményekre passzívan, közömbösen tekintettek. Nagyon kevés esetben volt azonban tapasztalható a magyar forradalmárokkal kapcsolatos nyílt szimpátia kinyilvánítása. S mindennek nemcsak az volt az oka, hogy az emberek tartottak az esetleges megtorlástól. Ebben a hozzáállásban fontos szerepet játszott a múltban kialakult feszült magyar-szlovák viszony, a magyar forradalmat kísérő erőszaktól és a kegyetlenkedésektől való félelem, valamint a bizonytalanság érzete is. Természetes, hogy a magyarországi forradalomnak több híve volt Szlovákia magyar nemzetiségű lakosai között, viszont a forradalommal szimpatizálók száma még ebben a társadalmi közösségben sem volt jelentős, legalábbis azok körében nem, akik véleményüket hangosan is el merték mondani. Ezt bizonyítja többek között Csehszlovákia Kommunista Pártja és
