Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Szesztay Ádám: Az 1956-os magyar forradalom és a német kisebbség
114 Szesztay Ádám sa. A kollektív felelősségre tett nyilvános utalások tükrében azonban a németek és a „délszlávok" szempontjából kifejezetten hátrányos volt a terminológiai különbségtétel köztük és a két másik kisebbségi közösség között. A párthatározat végleges változata25 azonban, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1958. október 7-én szavazott meg, eltekintett ettől a különbségtételtől, és a négy hivatalosan elismert népcsoport állítólagos szovjethűségéről egyforma módon adott számot. A forradalom kisebbségpolitikai vonatkozásai közé sorolhatjuk még, hogy - a többi kisebbségi laphoz hasonlóan - 1956. október végén a Freies Leben is beszüntette tevékenységét. Ennek pontos okait még föl kell tárni. Valószínűleg az történhetett, hogy a nemzetiségi újságok szerkesztőségei az ötvenes években a Lapkiadó Vállalat keretében a pártközpontból kapott utasítások alapján végezték munkájukat, s mivel az a forradalom hatására felbomlott, a szerkesztőségek működésképtelenné váltak. A Gazeta Romána kivételével a forradalom alatt nem jelentek meg új nemzetiségi orgánumok, és a forradalom leverését véghezvivő Kádár-kormányzat csak majdnem egy évvel a felkelés után, 1957 őszén gondoskodott újraindításukról. A német lap 1957. szeptember 20-án jelent meg újra, de már nem Freies Leben, hanem Neue Zeitung címmel. A németek ezzel nem képeztek kivételt: az összes kisebbségi újság címe megváltozott: a román Libertatea Noastra (Szabadságunk) mostantól a Foaia Noastra (Híreink), a szlovák Naša Sloboda (Szabadságunk) a Ľudové Noviny (Népújság), a „délszláv” Naše Novine (Híreink) a Národne Novine (Nemzeti Hírek) címet viselte. Mint látható, a „délszláv” sajtótermék kivételével mindhárom a címváltozás a szabadság fogalmának mellőzésére irányult, bizonyára azért, mert a párt úgy vélte, hogy a szabadságot, a magyar többséghez hasonlóan, a kisebbségi népcsoportok is a demokratikus felkeléssel azonosítják. A német lap a forradalom előtti tervektől eltérően továbbra is hetilap maradt akárcsak a szlovák és a „délszláv” orgánum, viszont a román újság sokáig csak kétheti lapként jelent meg. (Véletlen lehetett-e, hogy éppen annak a kisebbségnek a lapja vált egy időre kétheti lappá, amelyik saját forradalmi újságot tudott kiadni? Ezt a kérdést ma még nem tudjuk pontosan megválaszolni.) A szabadság jó ideig kényes fogalom maradt a Kádár János vezette országban. A hatalmas véráldozatot követelő 1956-os demokratikus kísérlet azonban évtizedekre megalapozta Magyarország jó hírét a szabad és demokratikus világban, különösen Nyugat-Európában. Ennek a jelentőségét aligha becsülhetjük túl a magyarországi németség szempontjából, amely a 20. század második felében végig - pontosabban a német egység helyreállításáig - a „Szabad Világ” egyik legjelentősebb államát, a Német Szövetségi Köztársaságot tekintette igazi anyaországának. Gazdasági értelemben ugyan Magyarország egyre inkább elmaradt a nyugati standardoktól, de az ország - többek közt 1956-ból eredő - megbecsültségének köszönhetően lélektanilag az itt élő németek mindig büszkén vállalhatták szülőföldjüket az anyaország előtt. Biztosra veszem, hogy más szempontok mellett ennek köszönhetően maradt a többi kelet- és közép-európai országhoz képest viszonylag alacsony a Magyarországról Németországba kivándorló németek száma a kommunista rendszer idején, s maradt meg a magyarországi németség máig számottevő, vitális közösségnek.