Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Jozef Leikert: Slovenskí spisovatelia roku 1956 a ich reakcie na udalosti v Maďarsku
106 Jozef Leikert Jozef Léikért A szlovák írók és 1956. Reakcióik a magyarországi eseményekre Rezümé Ahhoz, hogy a szlovák frók szemével lássuk és megértsük az 1956 őszén Magyarországon lejátszódó eseményeket, figyelembe kell vennünk a néhány hónappal korábban, az 1956-os év kezdetétől kifejtett tevékenységüket. Ez a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusával kezdődött, amikor a kongresszus záró részében Nyikita Szergejevics Hruscsov leleplezte elődje, Joszif Visszarionovics Sztálin praktikáit. Ezután került sor a Csehszlovák írószövetség legendás II. kongreszszusára, amelyen az írók némelyike, például František Hrubín, Jaroslav Sifert, de Ladislav Mňačko is kimondta mindazt, ami már hosszú éveken keresztül bántotta őket. A vakáció előtt a prágai és pozsonyi kollégiumokban lakó diákok is hallatták hangjukat. Szeptemberben megjelent a Mladá tvorba című irodalmi folyóirat, amelyben a ma már ismert költők és írók versei és elbeszélései is napvilágot láttak. Hosszú idő után ezek voltak az első termései a szabad véleménynyilvánításnak. Ezután forró ősz következett. Először Lengyelország kelt fel, majd Magyarország is. Magyarországon nemcsak a főváros, Budapest lázadt fel, hanem a magyar vidék is, és a tüntetések csakhamar forradalomba csaptak át. Űj pártok szerveződtek, aktivizálódott az egyház, és az emigrációban élő befolyásos emberek is kezdtek hazatérni. Az egész nemzet fegyvert fogott, és a hadsereg egy részével szövetkezve megkezdték a harcot az ávósok ellen. A gyárakban, az üzemekben és a hivatalokban fokozatosan átvették a hatalmat. A szabad élet lehetőségének a reménye november negyedikén kezdett szertefoszlani, amikor az utcákon megjelentek a szovjet tankok. Hiába kért sürgősen segítséget Nagy Imre a budapesti rádión keresztül, hiábavalónak bizonyult az ENSZ Biztonsági Tanácsához intézett kérelme, hiába kérte a nagyhatalmak segítségét, Budapest egy kis Sztálingráddá változott, ahol minden utcáért, térért elkeseredett harcot vívtak. A világ azonban nem nyújtott segítséget a fellázadt Magyarországnak. Még a szomszédos országok szimpátiája sem volt olyan mértékű, amilyet a magyar forradalmárok kiérdemeltek volna. A szlovák és a cseh írók a déli szomszédunknál folyó eseményekre és a Magyar írószövetségnek a feloszlatására bizonytalanul reagáltak, és inkább azoknak a „győzteseknek” az oldalára álltak, akik Magyarországot hosszú évekre a szocialista táborba terelték vissza. A szlovák írók 1956-hoz való hozzáállását a Kultúrny život című hetilap főszerkesztőjének, Ladislav Mňačkónak a személyiségén keresztül követhetjük figyelemmel, ugyanis ebben az időben ez a lap befolyásolta leginkább a szlovák társadalmi életet.
