Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
96 Eiler Ferenc A kisebbségek politikai szervezetei és az anyaállamok kapcsolata A háborút követő években mind a német, mind a magyar kisebbségek a politikai jellegű érdekképviseletek kiépítése mellett döntöttek.27 A magyarok értelemszerűen teljesen új szerveződéseket alapítottak, a német kisebbségek némelyike viszont korábbi politikai kezdeményezésekre is visszanyúlhatott. A magyar pártalakulatokat tekintve valójában nem beszélhetünk világnézeti alapú tagozódásról, míg a német kisebbségek pártpolitikai palettája néhány országban tagoltabb volt, s ezekben a konzervatív ideológiai meghatározottságú szerveződések mellett a szociáldemokraták is teret kaptak.28 A magyar pártok kezdettől fogva szorosan együttműködtek a budapesti kormányszervekkel. Kapcsolatuk természetesen nem volt nyilvános, bár a befogadó államok kormányai tisztában voltak az együttműködés tényével. Budapest számára kezdettől fogva evidenciának számított, hogy a magyar kisebbségek politikai irányvonalára befolyást gyakorol. Sőt, lényegében fenntartotta magának a jogot arra, hogy a végső kérdésekben legalábbis együttdöntsön a kisebbségi politikai vezetőkkel. Az sem volt azonban ritka, hogy a magyar kormány a helyi politikai elit többségének akaratával szemben alakította ki álláspontját, s ilyenkor célját igyekezett direkt módon, szükség esetén az anyagi támogatás lebegtetésével is érvényesíteni.29 Az ilyen irányú törekvések gyakran sikerrel jártak, bár olyan eset is előfordult, amikor a miniszterelnökségnek kellett meghátrálnia az adott ország magyar elitjének összezárása miatt.30 Természetesen Berlin is élő kapcsolatokat tartott fenn a határon túli német pártokkal. Erre a német külképviseletek biztosították az egyik fontos csatornát. A kapcsolattartásnak ez a formája általában - eltekintve Lengyelországtól - jóval konfliktusmentesebb volt, mint a magyar követségek és a magyar kisebbségek érintkezése. A kérdés a nemzetiszocializmus németországi hatalomra kerülése után problematikusabbá vált. Ekkortól a német állami és pártszervek a német kisebbségi pártok belügyeibe is egyre többször beavatkoztak, sőt, egyes országokban még az ideológiai rokonságot felmutató többségi pártok ill. mozgalmak támogatását is megengedték maguknak.31 Ez pedig bizalmatlanná tette a radikalizálódó német megújulási kezdeményezések előretörése miatt amúgy is aggódó helyi politikai elitet. 27 A német kisebbségek pártjairól és parlamenti képviselőiről lásd Mads Ole Balling: Von Reval bis Bukarest. Band Hl. Dokumentation Verlag, Kopenhagen, 1991; A magyar kisebbségek két világháború közötti aktivitásáról, ezen belül pedig a pártjaik működéséről pedig Bárdi Nándor; Tény és való ... i. m.; Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2002; A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbségek. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. 28 Mindkét kisebbség esetében Csehszlovákiában volt a pártpolitikai paletta a legtagoltabb. 29 Egyik legjobb példa erre Szüllő Gézának a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöki székébe kerülése, majd 1932-es lemondása. Budapest mindkettőben aktív szerepet játszott. Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság... i. m. 155-156. p. 30 A romániai Országos Magyar Párt elnökének, Jósika Samunak 1923. júliusi halála után még Bethlen Istvánnak sem sikerült keresztülvinnie, hogy személyes jelöltjét, Bernády Györgyöt válasszák elnökké. Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. dec.-től 1940. aug. 30-ig. Budapest, Studium, 1941, 47-48. p. 31 A román király például többször is felszólította a német kormányt követén keresztül, hogy akadályozza meg az NSDAP román jobboldali pártoknak nyújtott támogatását. Fabricius, bukaresti követ távirata a német külügyminisztériumnak. Bukarest, 1936. június 23. ADAP, Serie C, Band V, 625-626. p. Ugyanez a probléma Jugoszláviában is jelen volt. Von Heeren, belgrádi követ politikai jelentése a német külügyminisztériumnak. Belgrád, 1937. március 3. ADAP, Serie C, Band VI, 526-529. p.
