Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
Német és magyar nemzetpolitikák a két világháború között 1920-1938 93 nai erő alkalmazásával történő területkiigazftásnak, Bethlen István miniszterelnökségének második hónapjában úgy döntött, hogy a realitásokat tudomásul véve megteremti és stabilizálja a kormány határokon túlra irányuló támogatási rendszerének intézményes hátterét. 28 olyan külföldi propagandával is foglalkozó társadalmi szervezet volt ebben az időben, amely valamilyen módon a határon túli területeken élő magyarság ügyeivel is foglalkozott.12 Ezek egy részét feloszlatták, a megmaradtak tevékenységét pedig korlátozták. Úgy döntöttek, hogy olyan területi alapon működő társadalmi szervezeteket hoznak létre, melyek a kormány anyagi hátterével a határokon túl élő magyarság titkos támogatását végzik. Az ily módon létrejött Népies Irodalmi Társaság az erdélyi, a Rákóczi Szövetség a felvidéki, a Szent Gellért Társaság pedig a délvidéki ügyekért volt felelős.13 Az ezek munkáját koordináló Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja élére pedig az abszolút megbfzhatónak számftó Teleki Pál került.14 A TESZK-hez tartozó szervezetek a csúcsszerven keresztül érintkeztek a miniszterelnökséggel. Bethlen ily módon egyrészt szinte naprakész információkkal rendelkezett az egyesületek működéséről, másrészt személyesen dönthetett minden fontosabbnak ítélt kérdésben. A miniszterelnökségen egyúttal létrehozták a Nemzetiségek és kisebbségek osztályát, melynek élére a Bethlen feltétlen bizalmát élvező Pataky Tibor került. A rendszer működtetésére és a folyósított segélyekre 1921 és 1931 között a központi költségvetés 0,18-0,44%-átfordrtották, ami méreteit tekintve a külügyminisztériumi költségvetés 10-35%-val volt egyenlő nagyságú.15 Az egyes szervezetek nem egyenlő arányban részesedtek a megítélt összegből. A felosztás nemcsak az adott területen élő magyarok lélekszámútól függött, hanem a támogatandó céloktól és az egyes szervezetek vezetőinek érdekérvényesítő pozícióitól is. A Rákóczi Szövetség (1924 után Felvidéki Egyesületek Szövetsége) főleg politikai célokat szolgáló, a magyar pártok működését, infrastrukturális hátterének megteremtését és fenntartását lehetővé tevő támogatásokat közvetített Csehszlovákia felé, s a teljes összegnek csak mintegy 10-12%-át fordította a kultúra és az oktatás céljaira. Ezzel szemben a NIT és a Szent Gellért Társaság költségvetésének túlnyomó része az egyházi (oktatási) és kulturális célok megvalósítására szolgált. Az egyesületek feladata azonban nemcsak a támogatások közvetítése volt. Információkat gyűjtöttek, könyveket jelentettek meg, s kollégiumokat működtettek a magyarországi felsőoktatásban tanuló, határon túlról érkezett hallgatók számára, legalábbis a húszas évek végéig.16 A Bethlen-éra elmúltával a TESZK dotáció-közvetítő 12 Angyal Béla: Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában 1918-1921. II. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2000. 2. sz. 78. p. 13 A Népies Irodalmi Társaságról lásd Bárdi Nándor: A Keleti Akció. I. Regio, 1995. 3. sz. 89-134. p. A Rákóczi Szövetségről Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság anyaországi támogatása a két világháború között. Regio, 2000. 3. sz. 133-179. p. A Délvidékre irányuló támogatást ismerteti Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok politikai szervezkedésének lehetőségei és korlátái 1918-1941. Regio, 1997. 2. sz. 6-7. p. 14 A TESZK-hez tarozott a Magyar Nemzeti Szövetség, sőt formálisan a Magyar Külügyi Társaság, a Szociográfiai Intézet és az Államtudományi Intézet is. Az intézmény megalakulásáról és feladatairól lásd Bárdi Nándor: A Keleti Akció. i. m. 100-103. p. 15 Uo. 118., 121. p. 16 A húszas évek utolsó harmadáig a határon túlról érkezett fiatalokat Magyarországon akarták diplomához segíteni, hogy azok majd képzett szakemberekként térjenek vissza szülőföldjükre. A gyakorlati kivitelezés során külön-külön internátusokat hoztak létre a három országból érkező fiatalok számára. Az elképzelés azon bukott meg, hogy a szomszéd államok nem nosztrifikálták a Magyarországon szerzett diplomát, ráadásul a végzett hallgatók jelentős része is inkább Magyarországon maradt. Ezért az évtized végén a miniszterelnökség a támogatási rendszert átalakította, s a diploma szülőföldön való megszerzését részesítette előnyben. Bárdi Nándor: A Keleti Akció. i. m. 110-114. p.
