Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
A magyar kisebbségi kérdés a magyar kormány délszláv politikájában...87 szláviéban élő, és sem magyar, sem jugoszláv állampolgársággal nem bíró személyek ügyéről ellenben, amely komoly kérdés - miután becslések szerint mintegy 30 000 embert érint-, nem tud nyilatkozni. Amikor azonban a politikai kérdések kerültek szóba, Stojadinovicnak „nemcsak szavai, hanem szinte az arckifejezése is homályosabbá vált”.75 Tudomásul vette, hogy a kezdeményezést és a tempó meghatározását is tőle várják, a kisantant tekintetében a „wait and see” álláspontjára helyezkedett, a szorosan vett politikai kérdéseken azonban még gondolkodni kívánt.76 1938 nyarán tehát úgy tűnt, hogy Stojadinovió tényleg szeretné a Magyarországhoz fűződő viszonyát javítani. Ennek fejében talán bizonyos szerény engedményekre is hajlandó kisebbségi téren, de politikailag nem kívánja magát lekötni, és megelégszik azzal, hogy „egyes odavetett kis megjegyzések segítségével” nyitva tartsa magának a Magyarország felé vezető ajtót is.77 Ezt a képzeletbeli ajtót volt hivatott szélesebbre tárni a magyar követnek tett kijelentése augusztus 21-én a kisantantkonferencia megnyitását követően. A jugoszláv miniszterelnök közölte Bessenyeyvel: összegyűjtötte a magyar kisebbségekre vonatkozó összes adatot, és megbízta Andrié vezértitkárt: a konferencia munkálatainak befejezte után részletesen beszélje meg vele az egész anyagot, és mondja meg, milyen engedményeket tehetnek még kisebbségi téren.78 Két nappal később, 1938. augusztus 23-án írták alá a biedi nyilatkozatot, amelyben a kisantantállamok elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, az pedig meg nem támadási kötelezettséget vállalt irányukban. Hivatalos jugoszláv vélekedés szerint ez a nyilatkozat új távlatokat nyitott a magyar-jugoszláv jó viszonynak. Magyar részről nem éreztek ehhez hasonló elragadtatást.79 A nyilatkozat hivatalos magyar értékelését Kánya Kálmánnak a biedi kommüniké kapcsán a magyar követségekhez küldött körtáviratában adja. A magyar külügyminiszter magától értetődőnek tartotta, hogy a fegyverkezési egyenjogúság és a meg nem támadás kérdésében mindhárom kisantantállammal teljes megegyezés jött létre. A tárgyalások súlypontja a kisebbségi kérdésen volt, melyben Romániával és Jugoszláviával gentlemen’s agreement formájában szinte végleges megegyezés született.80 Ez úgy értendő, hogy a hivatalos nyilat75 DIMK. II. 489-490. p. Bessenyey jelentése 1938. július 12. 76 Uo. 77 Uo. 78 Ami a magyar-jugoszláv politikai közeledés lehetőségét illeti, Stojadinovió hangsúlyozta, hogy erre a legnagyobb súlyt helyezi, de egyelőre még várni kell, amfg a csehszlovák akadályt sikerül az útból elhárítani. DIMK. II. 546. p. A belgrádi követ jelentése a külügyminiszternek. 1938. augusztus 21. 79 Bessenyey bizonyos mértékig szkeptikus volt ezzel kapcsolatban. Biztosra vette azonban, hogy a közös kommüniké kiadásának megakadályozásával a biedi konferencia nyilvános kudarcát idézték volna elő, amivel Stojadinoviéot járatták volna le, aki már előre nyilvánosan exponálta magát a siker mellett. Ennek következtében pedig magyar-jugoszláv közeledésről jó ideig nem lehetett volna szó DIMK. II. 555. p. Bessenyey jelentése Bledből 1938. augusztus 25.; A közös nyilatkozat szövegében megegyeztek, a kisebbségekre vonatkozó részekben csak Romániát és Jugoszláviát nevezték meg. A kisantant azt kívánta, hogy a bizalmas jegyzőkönyvet és a „kisebbségi" deklaráció szövegét Stojadinovió és Bessenyey parafálják még augusztus 22-én délig. Bessenyey ezt kormánya hozzájárulásához kötötte (bár a maga részéről nem ellenezte). A hozzájárulás azonban késett, és a nyilatkozat bejelentését 23-ra halasztották. Végül 5 perccel a bejelentés kitűzött időpontja előtt érkezett meg a magyar kormány beleegyezése. 80 Az egész megállapodás-komplexum véglegesítése azonban Csehszlovákia miatt függőben maradt. Prágával a kisebbségi kérdés ottani különleges jelentősége folytán megfelelő nyilatkozat szövegben nem tudtak megegyezni. A kisebbségi kérdés csehszlovákiai rendezésére magyar álláspont szerint csak akkor kerülhetett volna sor, ha az ottani magyar kisebbség sorsát megnyugtató módon „intern" rendezik, vagy megegyeznek egy, a román és a jugoszláv nyilatkozatnál messzebbmenő nyilatkozatszövegben. DIMK. II. 552-553. p. Kánya számjeltávirata valamennyi magyar követségnek. 1938. augusztus 23.
