Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
A magyar kisebbségi kérdés a magyar kormány délszláv politikájában...81 21-én Vukčevič budapesti jugoszláv követ „theoretikus” formában felvetette, hogy Magyarország kössön Jugoszláviával olyan barátsági szerződést, amilyet az Bulgáriával írt alá.46 Miután Kánya kérdésére hozzátette, hogy ez a javaslat vonatkozik a másik két kisantantállamra is, a magyar külügyminiszter nagyon diplomatikusan és udvariasan válaszolt: ebben a maga részéről legalábbis egyelőre nehézséget lát.47 Később azonban német és olasz biztatásra mégis hajlandónak mutatkozott a megegyezésre Belgráddal. Evégett Jugoszláviával, a kisantantállamok közül egyedüliként, tárgyalásokba is kezdett.48 A tárgyalásokon a jugoszláviai magyar kisebbség kérdése is szóba került. Felmerült, hogy a magyar kormány kiad egy deklarációt, amellyel megteremti az alapot arra, hogy Stojadinovió gesztust tehessen a magyar kisebbség irányában. A magyar kormány összefoglaló feljegyzést készített a kisebbségi kívánságokról,49 és Alth március 23-án bemutatta a leadni kívánt deklaráció szövegét Stojadinoviónak „amit az őszinte megelégedéssel fogadott, és abban nagy lépést látott a két ország közeledése felé”.50 A jugoszláv miniszterelnök kész volt a magyar kívánságnak megfelelően gesztust tenni a magyar kisebbség felé, feltéve, hogy azt nem hozzák összefüggésbe a magyar kormány által teendő nyilatkozattal. Ennek megfelelően elvetette a junktimot a két lépés között, és célszerűbbnek tartotta, hogy a jugoszláv gesztus megelőzze a magyar deklarációt. Az olasz-jugoszláv szerződés megkötése után azonban Stojadinovió a tervezett magyar deklaráció szövegéről már úgy nyilatkozott, hogy az nem tartalmaz többet a Kellog-paktumban vállalt kötelezettségeknél.51 Ami igaz is volt. Belgrádnak a kisebbségek irányában tett gesztusa kimerült a vajdasági magyar politikusok fogadásában.52 Utána jugoszláv részről a magyar kisebbség érdekében nem 46 Jugoszlávia 1937. január 25-én örök barátsági szerződést kötött Bulgáriával. Nem igaz tehát az az állítás, amelylyel elvétve találkozhatunk, főleg publicisztikákban, hogy az 1940. december 12-i magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés a magyar diplomácia dillettantizmusát mutató, példa nélkül álló formula volt. 47 DIMK. II. 195. p. Napi jelentés Kánya és Vukčevič beszélgetéséről. 1937. január 21. 48 A két állam közötti kapcsolódási pontként magyar részről rendre a kommunizmus elleni védekezést és fellépést emelték ki, míg a jugoszlávok leginkább a Habsburg-restauráció megakadályozásában látták az együttműködés lehetőségét. Ehhez társult a harmincas évek második felétől mindkét állam „németbarátsága”, illetve 1937-től „olaszbarátsága”. 49 A memorandumban szerepelt a magyar iskolaügy helyzetének rendezése, továbbá az, hogy a magyarság a községi és a városi képviselő-testületekben számarányának megfelelően legyen képviselve. Továbbá, hogy a nagybirtokok felosztása következtében munka és kereset nélkül maradt mezőgazdasági cselédek és munkások is kapjanak a még rendelkezésre álló területekből 3-5 hektár földet. Ez utóbbi a magyar kormány meglátása szerint a jugoszláv kormánynak is érdekében állt, mert elkerülhette azt, hogy „ezek a szerencsétlenek ne essenek kommunista vagy szélsőséges parasztpárti izgatásnak áldozatul, holott csekély juttatás egzisztenciájukat biztosítaná és így belőlük megnyugodott, jó állampolgárok lennének.’’. DIMK II. 215-216. p. A kisebbségi kérdésre vonatkozó magyar memorandum. 50 MOL K74-5-I. bejövő-1937 Belgrád, 1937. 03. 23. A nyilatkozat szövege a következő volt: „Magyarország a magyar külpolitika békés célkitűzéseinek szellemében a két országnak egymáshoz való viszonyában ezután sem kíván az erőszaknak, mint a nemzeti politika eszközének alkalmazásához fordulni, és a jövőben is tartózkodni fog minden olyan cselekvéstől, amely a Magyarország és Jugoszlávia között kiépülőben lévő jó viszonylatokat megzavarni volna alkalmas”. DIMK II. 215. p. A külügyminiszter Jugoszlávia vonatkozásban tervezett deklarációja. 51 Olaszország és Jugoszlávia 1937. március 25-én aláírt politikai szerződésben egyebek mellett vállalta határaik kölcsönös tiszteletben tartását, és semlegességet arra az esetre, ha a másik fél nem provokált támadás áldozatává válik; továbbá vállalták, hogy lemondanak a háború eszközének alkalmazásáról egymással szemben, illetve, hogy területeiken nem tűrnek és nem is segítenek semmilyen tevékenységet, amely a másik fél területi integritásának megbontására irányul. Balkanski ugovorni odnosi. II. 413. p. 52 Ezt egyébként Budapesten elégségesnek tartották. (MÓL. Számjeltávirati Osztály K74-5-I. bejövő-1937 Belgrád. 1937. 04. 01.)
