Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
A romániai magyar elit generációs csoportjainak integrációs viszonyrendszere 47 te, Lőrincz Csaba, Molnár Gusztáv, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor, Visky András.) A kör szervezőjénél, Molnár Gusztávnál 1986-ban házkutatást tartottak, később Magyarországra távozott. Ehhez a körhöz tartozott Balázs Sándor, aki 1989-ben Kiáltó Szó címmel adott ki szamizdatot, amelynek összesen két száma jelent meg. Csíkszeredában 1980-tól különböző elnevezéssel működött a Kulturális Antropológiai Munkacsoport helyi társadalomkutatók részvételével. Ekkor alapozták meg a kisebbségi helyzet mindennapi léptékű vizsgálatát és az 1989 után komoly vitákat elindító intézményelemzési munkájukat. A csoport a hivatalos nyilvánosságban, A Hét c. hetilap Tett című mellékletében és a Kriterion kiadónál is publikált. (A kör meghatározó tagjai: Biró A. Zoltán, Bodó Júlianna, Gagyi József, Lőrincz D. József, Oláh Sándor, Rostás Zoltán, Túrós Endre.)18 Szintén a nyolcvanas években működött féllegális keretek között a sepsiszentgyörgyi tudományelméleti kör Salat Levente vezetésével, helyi értelmiségiek szövegolvasó társaságaként. Egyik kör sem foglalkozott közvetlenül politikai kérdésekkel, de olyan „okoskodó gyülekezetnek" számított, amely már a nyolcvanas évek második felében meghatározta a romániai magyar értelmiségiek nem nyilvános vitáit, majd az 1989 utáni tudományos-önismereti közbeszédet. 3. A saját társadalom szervezéséhez való viszony Ebben az alfejezetben annak összefoglalására teszek kísérletet, hogy az előbb körülírt generációs csoportok miként gondolkodtak saját társadalmuk megszervezéséről, kisebbségpolitika és társadalom viszonyáról.19 3.1. Az 1918 előtti pártpolitikai kötődések kapcsán Erdélyben a munkapárti, illetve függetlenségi párti beállítódások aszerint is jelentkeztek, hogy kik voltak az első világháború előtt is parlamenti képviselők, törvényhatósági vezetők, és kik azok, akik csak 1918-ban kerültek ilyen pozíciókba. Ez azonban a cselekvési stratégiákban nem jelentett igazi törésvonalat. A második különbség a tevékenységi körükből adódó véleménykülönbségekben mutatkozik meg; el kell ugyanis határolnunk egymástól a kulturális, a politikai és a gazdasági kisebbségi elitek érdekeit. Döntően az előbbi csoportosításokhoz lehet rendelni a következő stratégiai megosztottságokat: Voltak, akik a magyarság megszervezését alulról, széles társadalmi rétegeket bevonva képzelték el, míg mások inkább úgy vélték, hogy a politizálás a történelmi osztályok dolga, mert azok rendelkeznek megfelelő politikai kultúrával és egzisztenciális háttérrel. (Ez utóbbiak ahhoz szükségesek, hogy olyan megbízható emberek kerüljenek kisebbségpolitikai vezető pozíciókba, akiket a budapesti irányvonaltól nem lehet eltéríteni.) Ez különösen az OMP elnökválasztása körüli vitákban ragadható meg.20 Nevezetesen a marosvásárhelyi modernizátorként megjelenített, demokratikus 18 A KAM történetéről és kutatásaikról honlapjukon adnak áttekintést www.topnet.ro/wac. 19 Az egész tanulmányra érvényes, hogy kutatási megközelítéseket és kereteket keresek és nem valamiféle kánont szeretnék írni. A további részletkutatásoknak épp az lehetne a célja, hogy a maguk belső logikája szerint feltárják a felvázolt viszonyrendszereket. De ehhez előbb szükséges összerakni a külső mozaikot, melyet a következő alfejezetekben szeretnék elvégezni. 20 Bárdi Nándor: Az ismeretlen vízmosás és a régi országút. Stratégiai útkeresés a romániai Országos Magyar Pártban (1923-1924). In Ethnopolitika. Szerk. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla. Budapest, TLA, 2003, 153-194. p.
