Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
42 Bárdi Nándor delit" azért tekintem át, hogy ne érhessen az a vád, miszerint a kisebbségtörténetet pusztán politikatörténetnek tekintem. Mindez nem csak az én munkám, hanem a kilencvenes évek kisebbségkutatásában megjelenő új megközelítések sajátos összegzése.5 A határon túli magyar kisebbségi problémák tanulmányozásához az elemzés három területét különítettem el: az identitáspolitikai elemzési kiindulópontokat (1.), a történeti megközelítést (2.) és a sajátos társadalomszerveződés elemeit (3.). Az elemzési kiindulópontok olyan alaphelyzetek, amelyek egy-egy konkrét eset/konfliktus tanulmányozásában segíthetnek.6 Ilyen a kisebbségi léthelyzet alapadottsága: az aszinkronitás, a valamihez képest való kicsinység, a többletterhek igénye - a nyelvhasználatban, a közösségszervezésben stb. (1.1.) Mivel a magyar kisebbségi csoportokat a nemzeti nyelv és kultúra szervezi, a második kiindulópont a közösségi azonosságtudat, az a közösségi tudáskészlet, amelyben az egyén és a közösség meghatározza önmagát (1.2.). A harmadik elem pedig a többségi állam/nemzet/társadalom viszonya a kisebbség problémáihoz (1.3.). A történeti folyamatok feltárásához azonban ezek túl általános szempontok. Ezért a történeti kutatás szempontjából hasznosnak tartom elkülöníteni az egyes országokban élő magyar kisebbségek történetén belül a magyarság/kisebbségpolitikai korszakokat, illetve azokon belül a töréspontokat (2.1.). A kisebbségi elitek szempontjából kulcsfontosságú szocializációjuk kerete és a rekrutáció. Ebből a szempontból 1989-ig Romániában öt generációs csoportot különböztetek meg (2.2.). A történeti elemzés harmadik területe - e tanulmány témája - a kisebbségi elitek integrációs viszonyrendszere. Nevezetesen az, hogy miként gondolkodnak saját társadalmuk megszervezéséről; hogyan viszonyulnak az államországukhoz (a többségi nemzetépítéshez); hogyan viszonyulnak a nyelvországhoz (az anyaország magyarságpolitikájához); végezetül mit tudnak kezdeni a nemzetközi ideológiai és politikai folyamatokkal (2.3.). A kisebbségi társadalom sajátos szerveződésének számbavételekor szintén három elemet különítek el. A társadalomstatisztikai adottságokat, pontosabban az azokban beállt változásokból eredő folyamatokat: létszám, településszerkezet, természetes szaporodás, korösszetétel, iskolai végzettség, foglalkozás, városi népesség, vegyes házasság, elvándorlás (3.1.). Ha az intézményesség felől nézzük, akkor alrendszereket különíthetünk el: politikai érdekvédelem, önkormányzati pozíciók, egyházak, nyilvánosság, civil társadalom, kulturális-oktatási intézményrendszer (3.2.). A többségi/országos társadalommal való összevetésben pedig a sajátosságokat: az országonkénti tipológiákban, a modernizációhoz való viszonyban, a konstruáltság sajátosságaiban, a többségi szerkezetekbe való integráltságban és a rétegzettségben ragadhatjuk meg (3.3.) 2. Generációs csoportok a romániai magyar kisebbség történetében A következőkben arra teszek kísérletet, hogy a romániai magyar elitet megjelenítő kisebbségi politikai elit nyolcvanéves fejlődését áttekintve bemutassam az egyes nemzedéki csoportokat és stratégiákat. Próbálkozásommal a harmincas évek hasonló tö5 Itt a teljesség igénye nélkül Bakk Miklós, Biró A. Zoltán, Gagyi József, Gyurgyík László, Horváth István, Kántor Zoltán, Kiss Tamás, Kiss Dénes, Lőrincz D. József, Papp Z. Attila és Szarka László munkáira kell utalnom. 6 Ezeket a kiindulópontokat Vékás Jánostól vettem át.
