Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
416 Novák Csaba Zoltán A csíkiak küldöttsége ismert, tekintélyes helyiekből állt (pl. Orbán István a Csík rajom néptanács Végrehajtó Bizottságának titkára, Munteanu Ovidiu a Csíkszeredái Fafeldolgozó Üzem vezetője, Pataki Imre közgazdász, János Pál iskolaigazgató). Ceauescu mellett a pártvezetés részéről Gheorghe Maurer, Fazekas János, Vasile Patilinet vett részt a találkozón. A párbeszédre is lehetőséget adó találkozót Ceuçescu nyitotta meg, amelyben röviden felvázolta a küldöttségnek a tervezett módosítások okait. A megyeszékhely megváltoztatását Szentgyörgy és Kézdivásárhely levállásával indokolta, valamit Udvarhely gazdasági, demográfiai és infrastrukturális adottságaival. Csíkszereda városának gazdasági beruházásokat ígért és azt, hogy a jövendőbeli megye több intézményét a városba költöztetik. A küldöttség egy térképet kap tanulmányozás végett, amíg Ceaucescu visszatért egy időre a plenáris ülésre.50 A párbeszéd egy rövid szünet után folytatódott. Ezúttal lehetőség adódott a csíki küldöttségnek is elmondania a véleményét. Orbán István diplomatikusan, de bátran érvelt Csíkszereda mellett, emlékeztetve a párt vezetőit, hogy a város volt eredetileg megyeszékhelynek jelölve, s hogy ennek a megtartását semmi sem indokolja.51 Muntean Ovidiu faipari igazgató gazdasági érvekkel és Csíkszereda infrastrukturális adottságainak felvázolásával igyekezett meggyőzni a pártvezetést.52 Pataki Ernő közgazdász azt is sérelmezte, hogy tudomása szerint Brassóban kötelezték a munkásokat, hogy a Brassóhoz való tartozás mellett szavazzanak. Pataki arra az ellenérvre, hogy Csíkszereda csak a „nagy székely megye" esetében rendelkezett volna központi fekvéssel, azt javasolta, hogy Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely város kerüljön Brassóhoz, a környező területek pedig Hargita megyéhez.53 Pál János iskolaigazgató a város történelmi és kulturális örökségével, hagyományaival érvelt.54 A Központi Bizottság képviselői meghallgatták a rendkívül meggyőző és odaadó érveléseket, és Ceauçescu azzal a csíkszeredaiak számára reményteljes ígérettel távozott, hogy a Végrehajtó Bizottság újragondolja a küldöttség kérését. Ez a Csíkszereda javát szolgáló döntés az aznapi plenáris ülésen születhetett meg, mivel a február 15-16-án zajló Nagy Nemzetgyűlés már ezt a helyzetet szentesítette.55 Összegzés Összegzésként elmondhatjuk, az 1967-1968-as adminisztratív változtatások előkészítése nemzetiségi szempontból tovább követi azt az ötvenes évektől működő elvet, miszerint a nemzetiségi kérdés egy megoldott kérdés, tehát nem kell külön érdekként megjelennie. Országos viszonylatban a megyésitési előkészületek alatt a nemzetiségi kérdés csak annyiban merült fel, hogy a jövendőbeli megyei intézmények majd biztosítják a megfelelő sajtót és iskolahálózatot az ott élő nemzetiségiek számára. Mindezek ellenére az ún. nemzetiségi kérdés, kisebbségpolitika bizonyos vonatkoztatásokban mégis meghatározta az előkészületeket, egyfajta adminisztratív kérdésként és csak székelyföldi viszonylatban. A székelyföldkérdés kettős vonatkozásban jelenik meg: ad50 Uo. 220/ 1968. dós. 2-4 f. 51 Uo. 4-6. f. 52 Uo. 6-9. f. 53 Uo. 10. f. 54 Uo. 12-13. f. 55 Vörös Zászló, 1968. 39. sz.
