Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 397 lenlevők egy tanárnak tettek fel: „Hogyan irányítja a fiatalok hazafias szellemben való nevelését?’’, „Hogyan lehet elválasztani az iskolát az egyháztól?”, „Hogyan viszonyulnak a szülők a kötelező beszolgáltatáshoz, és hogyan viszonyulnak a gyermekeikhez ezzel kapcsolatban?”. A válasz: „Gyűléseket tartanak a többi tanárral, hogy eldöntsék, hogyan foglalkozzanak az órákon azzal, hogy kivonják a gyermekeket a miszticizmus befolyása alól, és megpróbálják hazafias szellemben nevelni a tanulókat. Megpróbálják minden módon kivonni őket az egyház befolyása alól, lekötve minden idejüket.”52 Egy másik tanárt is, akit a „missziós” területnek számító katolikus faluba, Oklándra neveztek ki, megkérdeztek az iskola és az egyház közötti kapcsolatról, ő pedig ügyesen átment a vizsgán: „Ezen a téren nagyon komoly eredményeket értünk el, például húsvétkor a tanulók 90-95%-a megjelent az iskolában.”53 Kevésbé brillírozott azonban a marosvásárhelyi, Simó Gézáról elnevezett bútorgyár egyik dolgozója azon a megmérettetésen, amelyet 1955. június 26-án a párt Tartományi Bizottsága általi ülésen tartottak. Ő ugyan bizonygatta, hogy „nem hisz a miszticizmusban és nem jár templomba”, de egy szomszédja feljelentésének köszönhetően Ion Ra^iu párthivatalnoknak sikerült hazugságon érnie a jelöltet: „És akkor mivel magyarázza azt, hogy tavaly nem jelent meg a munkahelyén húsvét napján?"54 Mivel a párt társadalmi összetétele minél nagyobb számú munkás belépését igényelte, ez a nem éppen szilárd meggyőződéséről tanúságot tevő jelölt is felvehetőnek bizonyult. Semmilyen engedményt sem lehetett tenni azonban „a múlt rendszer maradványainak”. Az élelmiszeripari vállalat ifjú részlegvezetőjét, aki egy „kispolgári családdal” lakott együtt, a következő tanáccsal látták el sikeres vizsgája után: „Az elvtársnő tartsa magát távol a kispolgári társaságtól és vigyázzon, ne kerüljön a befolyása alá.’’55 A hagyományos értékeknek (ez esetben a férfiak domináns szerepének) és az új gyakorlatnak (a válásnak) a példamutató együttélése világlik ki egy földműves vizsgájából, akit megkérdeznek, miért vált el, megjegyzések sorát váltva ki ezzel falujában: „Másfél évet éltünk együtt, de az asszony nem foglalkozott velem, elhanyagolt, és nem igyekezett a házimunkában sem. így aztán mindenki ment tovább a maga útján.”56 A magyar elit közvetítői szerepe a nemzetiségi konfliktusok kezelésében 1952-1957 A MAT nómenklatúrája által ellátott legfontosabb feladat a központ és a periféria közötti közvetítés volt. Ez a közvetítés, amely hivatalnokok, gyárigazgatók és állambiztonsági felelősök Bukarest és a tartományi székhely közötti állandó jövésmenésében nyilvánult meg, azonban meglehetősen ritkán vezetett el a központtal való nyílt konfliktusvállalásig. Egy olyan nagyjelentőségű kérdésben, mint az új alkotmány által kilátásba helyezett tartományi statútum például a központ határozottan elutasított minden elfogadására irányuló helyi nyomást: a MAT nem rendelkezhetett semmilyen, a többi régiótól eltérő státussal. Az alapvető politikai irányelvek és az intézményi jellegű kérdések tekintetében tehát a helyi elitnek soha nem volt lehetősége befolyást gyakorolni egy 52 Uo. 210. f. 53 Uo. 219. f. 54 Uo. 233. f. 55 Uo. 236. f. 56 Uo. 242. f.
