Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
376 Gagyi József gazdaság pártalapszervezéte, élén az alapszervezeti titkárral, a Néptanács által meghatározott zöldségtermelési terv ellen foglalt állást. Az alapszervezetek élete sok helyen formális volt. Sok alapszervezetben nem osztottak ki feladatokat és nem hoztak határozatokat. Legtöbb esetben az alapszervezetek tevékenysége a büró és még néhány, a bürótagokhoz közel álló pártag tevékenységére korlátozódott. A gyűléseket tartományi szinten nem mindig készítették elő. 1950 októberében a tartományi pártbizottság bürója több mint 600 igazgatót, szakszervezeti vezetőt, pártitkárt hívott össze. Előttük a pártbüró küldötte, Mara elvtárs felkészületlenül jelent meg. 52 napirendi pontot akart megtárgyalni, és nem csoda, hogy 4 óra múlva a résztvevők többsége már elment. A vizsgálat megállapította, hogy a helyi szerveket elárasztják a központi utasítások. 1950 októbere és 1951. február 20-a között a Sztálin tartományi pártbizottsághoz a KB- tól 157 körlevél és írott utasítás érkezett. Januárban a KB különböző osztályairól 476 alkalommal telefonáltak a Sztálin tartományi pártbizottsághoz. Csak a KB pártvezetés, a szakszervezetek és az IMSZ osztálya és a tartományi pártbizottság között januárban 240 telefonbeszélgetés történt. A pártszerűtlen magatartás A Jelentésnek ez a legrövidebb fejezete. A kivizsgálok minden különösebb érvelés nélkül megállapítják, hogy az első titkárt önteltség, önelégültség jellemezte, és ez hatott a büró tagjaira is. Végül ez oda vezetett, hogy „egyesek a büró tagjai közül, élen Dánoiu elvtárssal, pártellenes, ellenséges és elvtelen magatartást tanúsítottak a KB által gyakorolt ellenőrzéssel és támogatással szemben’’30 A megbírált tartományi pártvezetők nyilvánosan állást foglaltak a KB kiküldötteivel szemben. Danoiu „zuschneidereknek”31 nevezte őket. A gazdasági titkár, Mara Saviem és a propagandatitkár, Gabor szerint a kivizsgálok „vörös segélyt" kapnak a pártközponttól. Ez utóbbi egy nagygyűlés előkészítésekor hozott központi intézkedéseket „csindarata-bum”-nak nevezte. A bürót (Dánoiu, Mara, Gabor, Druga, Vargancsik titkárokat) és társaikat a bukarestiek szerint „familiarizmus” jellemezte. Egymást nem kritizálták. De úgy is mondhatnánk, hogy megtalálták egymással a hangot, jól együtt dolgoztak. Akiknek munkája ellen nem volt kifogás (Druga, Vargancsik), a kivizsgálás első napjaiban még „nem jól tájékozódtak”. Őket csak hosszas ingadozás után - a „feltárt bizonyítékok” és a kiküldöttek „meggyőző magatartásának” hatására sikerült meggyőzni arról, hogy elítéljék munkatársaikat. Ezzel a kivizsgálok azt is elérték, hogy megtörjék a létező helyi szolidaritást. Hogyan is lehetne sok negatív tapasztalat a tartományi pártvezetés ellen? Fél év sem telt el Sztálin tartomány első titkárának 1950. szeptemberi kinevezése óta. Nem volt arra idő, hogy Dánoiu valóban kiépíthesse a maga „köztársaságát”. Más tartományok történéseinek vizsgálata után lehetne megerősíteni vagy elvetni azt a - számomra valószínű hipotézist -, hogy máshol is ugyanez a kapkodás, egyéni megoldások preferálása, viszonylagosan szabadszájúság jellemezte az ízig-vérig eszme- és rendszer30 Eredetileg: „unii dintre membrii biroului, Tn frunte cu tovarâçul Dánoiu, sä alunece pe pozitii antipartinice, sträine §i neprincipiale faja de controlul §i spríjinul pe care-l exercitä C.C. asupra Biroului Regional." Uo. 56. f. 31 Szabók (szabócskák), lekicsinylő, pejoratív jelentéstartalommal.
