Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
372 Gagyi József tái által Sztálin tartományban13 végzett kivizsgálás eredményeit vitatták meg.14 A gyűlésen Gheorghiu-Dej, a párt vezetője elnökölt. A megszületett határozat három pontból állt. Az elsőben megbízták Mogyorós Sándort, Vince Jánost, valamint a KB propaganda- és agitációs osztályának vezetőjét, Leonte Ráutut, hogy a legszűkebb vezetés, a KB Titkársága számára a Sztálin tartományi helyzetről szerkesszenek egy határozattervezetet. Ennek az volt a célja, hogy a vezetés és pártapparátus számára fontos tanulságokat és tennivalókat megfogalmazzák. Hangsúlyozták, hogy ez a határozat nem kerül nyilvánosságra. A második és harmadik pont adminisztratív intézkedés volt. Leváltották a Sztálin tartományi első titkárt, Ilié Dánoiut, és egy bukaresti KB aktivistát, Mihai Daleat nevezték ki helyette. Ugyanakkor Dánoiu ellen pártfegyelmi vizsgálatot indítottak, hogy kiderítsék a „kétes elemekhez fűződő kapcsolatait”, valamint a tartományi pártvezetés (az első titkár mellett Saviem Mara és Gabor tartományi tikárok) „párttól idegen megnyilvánulásainak” forrását. A kivizsgáló bizottság jelentéséből és a Szervezési Büró gyűlésének jegyzőkönyvéből a központ és a regionális centrum összecsapását tárhatjuk fel. Dánoiu és társai nem az ország szélső és elmaradott részein, hanem Bukarest után az ország második legfontosabb ipari központjában, az egyes számú erdélyi munkásközpontban építettek ki maguknak jelentős hatalmi bázist. A bukarestiek vádjai szerint mindezt úgy építették fel, hogy eltávolodtak a központtól. Chivu Stoicanak, a Szervezési Büró tagjának súlyos megfogalmazása szerint a Sztálin tartományi első titkár „ott egyfajta Köztársaság elnöke",15 s odáig merészkedett, hogy saját káderpolitikát alkalmazott. Elhanyagolta a nagy munkáslétszámú gyárakból az utánpótlás-toborzást. Ugyanígy elhanyagolta a KB-től jövő rendelkezések, anyagok pártszervezetekben történő feldolgozását. Ezzel szabotálta a központi hatalom megerősítését és a központosítást. Miron Constantinescu megfogalmazásában: „az a tett, hogy nem dolgozták fel a KB határozatait, nem hanyagság, ez politikai álláspontot fejez ki. Egy vagy két esetben lehet hanyagolni a feldolgozást, de nem szisztematikusan.”16 Nem mellékes, hogy Dánoiu egyes pártvezetőségi tagokkal nem ápolt baráti kapcsolatokat. Például Gheorghe Apostol (1953-54-ben a párt főtitkára) 1950. november 7-én beszédet mondani jött a sztálinvárosi ünnepi nagygyűlésre, de a pártszékházban senki sem várta. Neki kellett megkeresnie az ünneplő tömegben Dánoiut, aki „távolságtartóan viselkedett”.17 A vizsgálatra 1951. február 15-e és március 1-je között került sor Sztálin, Sepsiszentgyörgy, Csík, Udvarhely és Rákos rajonokban, valamint a fontosnak számító sztálinvárosi, sepsiszentgyörgyi és vlahicai gyárakban. A Jelentés szerint a kivizsgálás három területet fogott át. Egyrészt annak az ellenőrzését, ahogyan a Sztálin tartományi pártszervek és pártszervezetek megvalósították az RMP KB nemzeti kérdésre vonatko13 1950-ben Brassót átkeresztelték Sztálinvárosnak, a Brassó központtal létrehozott tartomány neve Sztálin tartomány lett. 14 A gyűlésről készült Jegyzőkönyv és a Sztálin tartományi kivizsgálásról készült Jelentés lelőhelye: ANIC Fond CC al PCR, Cancelarie, 70/1951. cs. 2-58. f. 15 Uo. 27. f. 16 Uo. 23. f. 17 Uo. 57. f.
