Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 35 A csehszlovákiai mezőgazdasági termékek védelmét szolgáló vámtörvény a parlamentben minden előzetes várakozás ellenére többséget kapott, mégpedig a szocialista, kommunista képviselők ellenében a cseh, a szlovák, a német és a Magyar Nemzeti Párt képviselőinek, azaz a parlament polgári jobboldali pártjainak támogatásával. Ez a „vámtöbbség” jelentette a harmadik Švehla-kormány polgári bázisát, amihez a német, a szlovák és a magyar pártok konstruktív, aktivista magatartására is szükség volt.46 Ezzel az akcióval azt kívánták elérni, hogy a polgári csehszlovák pártok hatalomra segítése fejében, majd pedig a kormánypozíciók erősítéséért cserében a kisebbségi követelések számára megfelelő kormányzati támogatást biztosítsanak. A német-magyar együttműködésben a két német párt szuverén módon politizált, míg Szent- Iványnak nemcsak a keresztényszocialistákkal, hanem a magyar kormánnyal szemben is meg kellett védenie az aktivista kezdeményezés jogosultságát. Ennek érdekében vállalnia kellett a jogsérelmek képviseletét is. Német részről a felemás magyar magatartást sokszor érte bírálat, és nem is sikerült kialakítani az együttműködés elmélyítéséhez szükséges bizalmi légkört.47 Az 1925. november 15-i választások után a parlamenti együttműködésre elméletileg alkalmas kisebbségi pártok mandátumainak száma 82 volt, ami a törékeny jobb- és baloldali erőviszonyok esetében tekintélyes erőnek számíthatott volna.48 A rövid életű második Švehla-kormány bukását követően az agrárpárt mindent elkövetett annak érdekében, hogy a szlovák, a német és a magyar pártok támogatását elnyerje, s ezzel biztosítsa a szocialisták nélküli kormányalakítás lehetőségét. A magyar kormány viszont megpróbálta kézben tartani a két magyar párt irányítását, és ezért a német polgári pártokkal közös klubban elhelyezkedő Magyar Nemzeti Párt számára olyan követeléslistát állított össze, amely gyakorlatilag kizárta a kormánypártokkal való megállapodás lehetőségét.49 A keresztényszocialista és a nemzeti párti tábor között három kérdésben is áthidalhatatlan elvi ellentét alakult ki. Szüllő Géza határozottan ellenezte az 1925. évi parla46 Az 1925. évi választások eredményeiről lásd Kárník, Zdenék: České zeme... i. m. 376-381. p. A prágai magyar követség értékelését Id. MOL K-64, 1926-7-544. res. 47 Mayr Harting német szenátor, az 1924-ben a német aktivista pártok által létrehozott „Arbeitsgemeinschaft” alelnöke, a harmadik Švehla-kormány (1926-1929) igazságügy-minisztere 1924-ben Masirevich Szilárd prágai magyar követnek úgy nyilatkozott, hogy „a magyar képviselőkkel lehetetlen közös platformot találni, mivel azok nagykalapáccsal szét akarják verni a köztársaságot anélkül, hogy erre az erejük megvolna.” MÓL K-64, 1924-7-227. rés. pol. 48 Uo. 387-392. p. Az első parlamenti ciklusban a szocialista többség Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását, a kommunista képviselők kiválását követően elolvadt, s ezért 1922-1925 között az úgynevezett zöld-vörös koalícióban az agrárpárt és a szocialisták alkották a kormánytöbbséget, és Edvard Beneš rövid miniszterelnöksége után, 1922. október 7-én Masaryk köztársasági elnök Antonín Švehla agrárpárti cseh politikust bízta meg kormányalakítással. Az első Švehla-kormány az 1925. évi választásokig működött. Azt követően a szocialistákkal közösen ismét ő kapott miniszterelnöki megbízást. A második Švehla-kormány (1925. november-1926. március) egyértelművé tette az agrárpárt és a szocialisták közötti együttműködés ellehetetlenülését, amire a köztársasági elnök 1926 márciusában hivatalnokkormány kinevezésével reagált. 49 Az 1926. október 12-én megalakult harmadik Švehla-kormányban (1926-1929) két német, majd pedig a magyar tárgyalások kudarcát követően két szlovák miniszter is tárcát kapott. A magyar miniszterelnökségen összeállított sérelem- és követeléslistát a prágai magyar követségen keresztül juttatták el Szent-lványhoz. Masivevich követ Walkó Lajos külügyminiszternek küldött rövid jelentésében a budapesti instrukció lényegét is visszaigazolta:....a jegyzőkönyvtervezet német fordítását Szent-lvány Józsefnek a mai napon személyesen átadtam, és közöltem vele, hogy az abban foglaltakból semmiféle engedmény nem tehető." MÓL K-64, 1926-7-233. rés. pol.
