Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
330 Angyal Béla én Holota János és Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő számolt be. Holota az eredmények között említette a párt parlamenti helyzetének megszilárdulását, képviselőinek részvételét minden fontos bizottságban. Ezzel lehetőség volt valóban befolyásolni a törvények előkészítését. A további eredmények között említette a vámtörvény, a kongruatörvény és az állampolgársági törvény elfogadását. Ez utóbbiról elmondta, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére 15 ezer magyar családot mentett meg a bármikor bekövetkezhető kiutasítástól. Koczor kijelentette, az elmúlt héten elkezdődtek a végleges tárgyalások a követeléseik teljesítéséről. Néhány napon belül várható ezek lezárulása.37 Szent-lvány valóban nagy erőfeszítéseket tett, hogy elsősorban három kérdésben az elbocsátott magyar tisztviselők, az állampolgársági kérvények és a földreform ügyében eredményeket csikarjon ki. A kormánykoalíció német pártjaira próbált nyomást gyakorolni, segítsék követelései teljesítését. A parlamenti klubból való távozással és ellenzékbe vonulással is fenyegette a Bund der Landwirte képviselőit.38 A németekre történt nyomásgyakorlásra a pozsonyi zsupáni hivatal bizalmas jelentése is utalt. Felhívta azonban arra is a figyelmet, hogy Szent-lvány az aktivista politika révén akar elérni bizonyos jogokat a magyar kisebbség számára, Szüllő pedig ellenzéki pozícióból. A jelentés azonban figyelmeztet arra, hogy mindkét pártot Budapestről irányítják. Szent-lvány apósa, akinél az utóbbi időben is sokat tartózkodott a csehszlovákiai politikus, Wlassics báró, a magyar felsőház elnöke, a külföldi propaganda egyik vezetője.39 A német aktivista pártok nem voltak hajlandók a magyar követelések teljesítése kedvéért kockára tenni eddigi eredményeiket, és a tárgyalásokon nem történt jelentős előrehaladás. A parlamentbe 1927 tavaszán két fontos eseményre került sor. Elkezdődött a közigazgatási reformmal kapcsolatos törvény tárgyalása és közeledett Masaryk elnök választási időszakának vége, az új köztársasági elnökválasztás. A közigazgatási reformot a Szlovák Néppárt kényszeríttette ki koalíciós partnereitől. Az ország államjogi elrendezésében jelentős változások álltak be. Megszűnt a Szlovák Teljhatalmú Minisztérium és a nagymegyerendszer. Helyébe a tartományi elrendezés lépett. Az országot négy tartományra osztották (Csehország, Morva-Szilézia, Szlovákia és Kárpátalja), és minden tartomány részére országos hivatalt létesítettek. Létrehozták a tartományi gyűlést, amely képviselőinek kétharmadát választották, egyharmadát pedig a kormány nevezte ki. A magyar pártok támadták a tervezetet a Szlovákiában eddig ismeretlen, hagyomány nélküli közigazgatási rendszer bevezetése miatt, és inkább a hosszú történelmi múltra visszatekintő megyerendszer visszaállítását követelték. Ugyanígy támadták a kormány képviselő-kinevezési jogát és a tartományok szűk hatásköreit. A közigazgatási törvény vitája során mindkét párt bírálta a tervezetet, és következetesen ellene szavazott. Végül a Bund der Landwirte klubja megelégelte a nemzeti párt ellenzéki magatartását, és 1927. július 7-én felmondta a szerződést a nemzeti párttal és a Szepesi Német Párttal. A határozatot azzal indokolták, hogy a kormányba lépésük óta az MNP ellenzéki politikát folytat. 37 A Magyar Nemzeti Párt a nagy döntés előtt. PMH, 1927. január 30. 3. p. 38 Szent-lvány önálló aktivizmusa német szociáldemokrata megvilágításban. PMH, 1927. március 19. 3. P-39 A pozsonyi zsupáni hivatal bizalmas jelentése a pozsonyi rendőrigazgatónak.1927. április 29. SNA BA, fond PR BA, 242. doboz, 2841/1927/prez.
