Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
324 Angyal Béla Az új pártprogram kidolgozása és az 1925 őszen sorra került nemzetgyűlési választásokra történő előkészületek során Szent-lvány azzal a meglepő gondolattal állt elő, hogy elképzelhető a kisebbségek kormányban való részvétele. „A munkaprogramnak a politikai realizmusban kell megszületnie. Más szóval olyannak kell lennie, amelyik a nemzeti kisebbségeknek a kormányzásban való részvételét sem zárja ki. S itt kerül azután elénk a kérdés, mik a feltételei ennek? Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a nemzeti kisebbségek jövendő parlamenti képviselete első feltételül állítja a nemzeti állam átalakítását a föderalizmus alapján álló nemzetiségi állammá.”11 Szent-lvány elképzeléseinek természetesen a magyar kormányköröket is meg akarta nyerni. Magyarországi támogatói között meg kell említeni báró Wlassics Gyulát, a volt vallás- és közoktatásügyi minisztert, Szent-lvány apósát. A második nemzetgyűlési választásokra Csehszlovákiában 1925 novemberében került sor. Az MNP a Szepesi Német Párttal és az elsősorban a cseh országrészekben működő Bund der Landwirte nevű szudétanémet agrárpárttal kötött koalíciót. A belső válsággal küszködő OKP12 egyedül indult a választásokon. Az MNP a Szepesi Német Párttal közösen megelőzte a keresztényszocialistákat a választások során. Öt képviselői mandátumot szerzett, ez hárommal több volt, mint az előző ciklusban, és az ő klubjuknak lett tagja Korláth Endre is, aki a ruszinszkói magyar pártok közös jelöltjeként került be a parlamentbe. A szenátusban három helyet kapott a nemzeti párt. Különösen Gömör megyében a Feledi és a Tornaijai járás református és evangélikus magyarsága körében ért el jó eredményeket. Az MNP listájára inkább a vidéki lakosság szavazott, voksainak mindössze egyötödét szerezte az 5000 lakosnál nagyobb településeken, ezzel szemben az OKP az egyharmadát.13 Az OKP 4 képviselői és 2 szenátori mandátumot szerzett. Az MNP sikerként könyvelte el a parlamenti választások eredményeit, és Szentlvány a sajtóban bizonygatta a németekkel kötött választási együttműködés hasznosságát.14 A párt képviselőinek száma meghaladta az OKP mandátumainak számát, ami nagy előrelépést jelentett az első parlamenti választásokhoz képest. A párt jövőben követendő re ál politikáját az elnök így foglalta össze: „Meglátja [az MNP - A. B.j, hogy a kalandorságnak az ideje lejárt, hogy a forradalmi jelszavak a nemzet sorsának megjavítására nem alkalmasak, meglátja, hogy az üres irredentizmus nem lehet alkalmas az okos és eredményes politikára. Tudja, hogy a csúszó-mászó és önérzet híján való ellenzéki politika a magyarság halálát jelenti.”15 Szent-lvány nagy lendülettel látott hozzá a párt további megerősítéséhez, szervezeti felépítésének kiszélesítéséhez. Megegyezett a Bund der Landwirte vezetőivel arról, hogy az MNP képviselői belépnek a parlamenti klubjukba, és Szent-lványt a klub harmadik alelnökévé választották. De ezzel még nem zárultak le a tárgyalások a többi szudétanémet klubbal, mivel az összes német erőt egyesíteni akarták a parlamentben. Ez a kisebbségi ellenzéki blokk nyitva állt az OKP előtt is.16 11 A nemzeti kisebbségek együttműködése. PMH, 1925. szeptember 6. 1. p. 12 1925 őszén pártszakadásra került sor, a keresztényszocialista pártból kivált a korábbi pártelnök, Lelley Jenő vezetésével a Nyugat-szlovenszkói Keresztényszocialista Párt, amely indult a nemzetgyűlési választásokon. 13 Československá vlastivéda. Dil 5. Štát. Praha, 1931. 465-466. p. 14 Előnyös volt-e a magyarságra a német-magyar választási kapcsolat. PMH, 1925. december 2. 15 Szent-lvány József: Reálpolitika. PMH, 1926. január 13. 1. p. 16 Slovenský národný archív Bratislava, Policajné riaditeľstvo v Bratislave (Szlovák Nemzeti Levéltár Pozsony, Pozsonyi Rendőr-igazgatóság iratai, a továbbiakban: SNA BA, fond PR BA), 769. doboz, 14574/1925/prez.
