Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
322 Angyal Béla A korábbi történelmi munkák inkább a kisebbségi sérelmek feltárására összpontosítottak, és abban valamennyi megegyezik, hogy a magyar pártokat ellenzéki pártokként mutatják be, amelyek élesen szemben álltak a Csehszlovák Köztársasággal. A magyar pártok és a csehszlovák kormányok A felvidéki magyarság pártjainak genezisére nagy hatással voltak az 1920-as nemzetgyűlési választások. A magyar kisebbség véleményformálói a korábbi hónapok döbbeneté után felismerték, hogy hatalomváltásról és nem átmeneti állapotról van szó. Tartósan be kellett rendezkedni az új államban és bekapcsolódni a politikai életébe. Az új kisebbségi magyar pártok az olyan korábbi magyarországi pártalakulatok regionális szervezeteire támaszkodtak, mint a kisgazdapárt és a keresztényszocialista párt. A pártok szervezésében részt vettek a történelmi Magyarország egykori képviselői, a volt főispánok, parlamenti képviselők. De többen voltak olyanok is az új pártok vezetői között - főleg a kezdeti időszakban -, akik korábban nem töltöttek be fontosabb politikai posztokat. Az első hónapokban két polgári párt jött létre: az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és az Országos Magyar Kisgazda és Földmfves Párt. A keresztényszocialista párt szervezésében jelentős szerepet játszott a katolikus egyház. A kisgazdapárt inkább a protestáns magyarság körében talált támogatókra. Az első parlamenti választások során mindkét párt, a kisgazdapárt és a keresztényszocialista párt is bejutott a csehszlovák nemzetgyűlésbe. Ez a kettős képviselet határozta meg a csehszlovákiai magyar kisebbség politikai életét a harmincas évek közepéig. A két párt egymással is rivalizálva adott hangot a magyar kisebbség problémáinak. A rivalizálás részben a különböző pártstratégiákból fakadt, részben abból, hogy mindkét párt ugyanarra a szavazóbázisra, a csehszlovákiai magyarságra támaszkodott. 5 A keresztényszocialista párt mindvégig az őslakos elméletet hirdette, amelynek értelmében magyarok, szlovákok, németek és ruszinok együtt küzdenek Szlovákia autonómiájáért. Valójában az új állam berendezkedésének alapjait, a vezető csehszlovák politikusok által 20 éven át hirdetett eszmét, az egységes csehszlovák nemzet létezését kérdőjelezték meg ezzel. A kisgazdapárt és még inkább az 1925 októberében a belőle alakult Magyar Nemzeti Párt (MNP) csupán a magyarok körében szervezkedett, és igyekezett a kisebbségi önszerveződéseket is segíteni. Számára fontos volt, hogy a magyarság megtalálja érvényesülését, gazdasági jólétét az új államban. A magyar pártok szervezésében és fenntartásában jelentős szerepe volt a magyarországi anyagi támogatásnak. A magyar kormány a keresztényszocialista pártot és a kisgazdapártot, majd később a nemzeti pártot ismerte el a Csehszlovákiában élő magyarság hivatalos politikai képviselőinek. A hatalomváltást követő kezdeti zavaros hónapok után az anyaországi támogatás rendszeressé vált, és ennek jelentős részét a politikai párok kapták, az oktatásra és a kultúrára fordított összegek jóval kisebbek voltak.6 A magyar kormány a támogatás fejében gyakran beleszólt a pártok belső ügyeibe, és a 5 A csehszlovákiai magyar pártok történetével kapcsolatban lásd Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Ulium Aurum, 2002. 6 Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság anyaországi támogatása a két világháború között. Regio, 2000. 3. sz. 133-178. p.
