Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
316 György Béla murikra ugyanazt jelentette és pótolta, ami a Szövetség lett volna.’’9 A magyar képviselet fogalomkörébe nem vesszük be azokat a magyar törvényhozókat, akik a fent említett két szervezeten kívül más pártok listáján vagy képviseletében jutottak a törvényhozásba. Ilyenek voltak például Balázs Ernő, Ernyey Árpád, Kiss Géza, Kovásznay Gábor, Szőts Géza. Őket a Magyar Párt erkölcsi-politikai kötelékébe nem tartozókat a korszakban renegátoknak, disszidenseknek nevezték. A román pártok színeiben induló képviselők és szervezeteik az OMP-vel szemben nem tudtak gyakorlati erőt felmutatni, szavazótábort biztosítani. Az 1937. december 20-án és 22-én megtartott választások utáni parlamentet soha nem hívták össze, a mandátumot elnyert képviselők érdemi törvényhozói munkát nem végezhettek, így erre nem is térünk ki. Bukarestben Tőkés Ernő református esperes vezetésével a magyarság számára a fővárosi ügyek intézésére az 1920-as évek elején ún. Erdélyi Segélyiroda létezett, amely már egy jó ideje nem állt hivatása magaslatán, nem felelt meg a várakozásoknak. Magyary Antal bukaresti magyar követségi tanácsos Budapestre küldött jelentésében nagyon tartalmas, konstruktív ötleteket tartalmazó javaslatokkal szolgált egy bukaresti magyar ház és központ létesítésére vonatkozóan. Szerinte ez kül- és belpolitikai okokból hasznos lenne, segítené a pártvezetést a fővárosban, az ottani 30-40 ezer magyar számára tagozati székhelyül szolgálna. A ház a kolozsvári központ mellett második központ lehetne, amely alkalmassá válhatna különböző orgánumok (elnök, képviselők, szenátorok, sajtó- és jogsegélyiroda) elhelyezésére. Javaslatára erdélyi magyar vezető körökben az az elhatározás érlelődött meg, hogy a segélyirodát feloszlassák, és helyette parlamenti irodát állítsanak fel, amely a Magyar Párt hivatalos szervét képezné, és a segélyiroda által korábban végzett informatív tevékenységet is átvenné. Az iroda felállításának mintájául a szászok, illetve a romániai németek (szászok és svábok) által felállított hasonló példa is adva volt már.10 Egyes sajtócikkek is fontosnak tartották a kezdeményezést, mindezt annak ellenére, hogy a párt parlamenti képviselete már kezdettől nem volt egységes (Bernády György és Sándor József ellentétes politikai orientációt képviselt, a többi képviselő főleg passzivitásával tűnt ki).11 Választások alkalmával a választási listán való helyezési sorrend, megmérettetés a tagozatok javaslata (kor, befolyás, képzettség, vallási felekezet, román nyelvismeret, megye) alapján központi döntésre született.12 (Fontosnak tartották az „illetékesek” [Bethlen István magyar miniszterelnök] javaslatait is.) Gyárfás Elemér szerint „aki bejut, vezér tesz".13 Ez persze sok vitára és ellenzékiségre, ellenzéki mozgalmakra adott okot.14 9 Bethlen György levele Wilier Józsefhez, Kolozsvár, 1938. november 9. (BGYH.) 10 Magyary Antal jelentése Walkó Lajosnak, a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszternek, Bukarest, 1925. jún. 5-én. Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Politikai Osztály reservált iratai (a továbbiakban: MOL) K 64-1925-27-462, 2. p. 11 Wilier József: Kisebbségi politika - kisebbségi pártok nélkül? Magyar Kisebbség, 1923. 15-16. sz. 553-57. p.; Gyárfás Elemér korábban felismerve a romániai politikai valóságot („ügyeket gyorsan és eredményesen csak közvetlenül és szóban lehet intézni Romániában”), a parlamenti aktivitást szorgalmazta. Az 1921-ben közölt cikkét közli: Erdélyi problémák. Kolozsvár, 1923, 201. p. 12 A Magyar Párttól, 306/926. sz. Arhivele Nationale Directia Judeteaná Cluj, fond 1283, dós. 6, 128. f. 13 Gyárfás: i. m. 201. p. 14 Bővebben a reformmozgalmakról: György Béla: Hatalom és társadalom kisebbségben. Párt és belső ellenzéke (1926-1927). Regio, 2004. 4. sz. 85-98. p.
