Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom

306 Oláh Sándor

A paraszti társadalom differenciált alakzat volt. Ennek társadalmi, gazdasági elemei és ismérvei a helyi tudás részét képezték. Közismert, hogy a kommunista propaganda a társadalmi, gazdasági különbségek eltörlését ígérte. Ez a soha meg nem valósult ideológiai cél a paraszti társadalom belső viszonyaiban konfliktusokat gerjesztett. A falusi társadalmon belüli társadalmi, gazdasági különbségek kialakulásának és fenntartásának két tényezője volt: az öröklés és a munka. Társadalmi rangot és vagyont lehetett örökölni vagy szívós, egy életen át tartó munkával szerezni (ez a kijelentés csak korlátozottan igaz a társadalmi rang megszerzésének kérdésére, de ennek tárgyalására jelen keretek között nem térhetünk ki). A családok történetében az eltérő demográfiai viselkedés, pl. a több vagy kevesebb gyerek születése (a vizsgált korszakban már ritka volt a négy-hat gyermekes család) jelentős vagyoni különbségek kialakulásához vezethetett. A családi gazdaságok vagyoni állapotát például a földbirtok nagyságán mérve, az átlagos közepes gazdának 5-6 ha földbirtoka volt - általában ennek csak fele, egyharmada szántóföld, a többi kaszáló (néhány családnak magánerdeje is volt). A törpebirtokosok, a helyi „szegény emberek” 3 ha alatti, míg a jobb gazdák 6-8 ha és a nagygazdák 8-13 ha közötti birtokkal rendelkeztek. A földbirtok nagysága azonban még nem azt jelentette, hogy a tulajdonos jó gazda. Voltak, akik nagyobb birtokon is rosszul gazdálkodtak, munkájuk után nem látszott a gyarapodás, míg egy közepes gazda kemény munkával, kockázatok elkerülésével, jól kalkulálva haszonnal vezethette gazdaságát. A parasztságon belül is voltak - akárcsak más társadalmi osztályokban - lusta, könnyelmű, máról holnapra élő, „kiszámítás nélkül" gazdálkodó emberek, bármilyen szigorú is volt a belső társadalmi ellenőrzés. Ezek a magatartások társadalmi-vagyoni különbségekhez vezettek: a nagygazda lesüllyedhetett a közepesek közé, a középbirtokos a törpebirtokosok közé.

A szóban forgó társadalomban a szorgalmas, kitartó munkának és a gondos kalkulációnak struktúraképző szerepe volt. Az egyenlősítést meghirdető pártpolitika éppen ennek a nemzedékek gyakorlatában igazolódott gazdasági beállítódásnak a hitelességét kérdőjelezte meg. Az önállóságukat kiküzdött, szerzeményeikre (föld, állatok, gazdasági épületek) büszke gazdák nem akartak egyenlők lenni azokkal, akik erre a teljesítményre nem voltak képesek. Azt meg végképp nem akarták elfogadni, hogy az új termelőszervezetben nemcsak egyenlő elbírálás alá esnek velük, hanem a vezető szerepeket is emezeknek osztják ki.

Szabó Gyula fa lu regényé ben a középparasztok a kollektivet szervező agitátorokkal szemben így érveltek:

„...S avval sem értek egészen egyet, megmondom őszintén, hogy abba a kollektívbe ha valaki tíz hold földdel, béfogó marhával, jó felszereléssel megyen az is annyi, s ha egy fejszével megyen, az is annyi. Én ezt napfényre tartva sem látom igazságosnak. Mert, ugye, van akinek egész élete szerzeménye van benne abba a tíz holdba, abba a marhába-mibe, s mégis olyan elbírálás alá esik, mint az aki jóformán semmit sem viszen, máról holnapra ő is éppen olyan semmitlenné válik, anélkül, hogy valaki is azt neki honorálná, hogy életén keresztül olyan jó iparember volt. Biza, ha jól belégondolunk, az ember nem könnyen megy belé abba, hogy élete gürcölményétől olyan ingyen megváljék, s holnaptól kezdve kimondottan a két kezére legyen utalva, éppen úgy, mint az, aki jóformán semmit sem vitt. Ezt én semmiképpen sem tartom helyénvalónak, mert így az egyik igen olcsón veszti el a vagyonát, s a másik ingyen jut hozzá.”

.....én harmincöt esztendőt úgy töltöttem el, hogy az egészségemet semmire sem

becsültem, annyit nyűttem magam, de még a patkószeget is megbecsültem, úgy spóroltam. Nem egy-két napig, testvér, s nem pár hétig hónapig, hanem harmincöt észtén-