Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 29 te: „Szégyene ezeknek a pártoknak. Hogy hét esztendő óta tulajdonképpen egyebet, mint demonstrációs munkát, nem végeznek...”21 Harmadik szempontként a cseh- és morvaországi, sziléziai, szlovákiai (szlovenszkói) és kárpátaljai (ruszinszkói) tartományok eltérő etnopolitikai koherenciáját érdemes szem előtt tartanunk. A három cseh tartományban a legnagyobb kihívást kezdettől fogva a hárommilliós - ausztriai eredetüket rövid időn belül birodalmi német kötődéssel felcserélő - szudétanémet közösség jelentette, amely 1918-1919-ben a legradikálisabban szembeszegült a csehszlovák államalapítással. Szlovákia és Kárpátalja vonatkozásában maga a két többségi nemzet - a szlovákok és a ruszinok - jelentették a csehszlovák államnemzet legnagyobb gondját. Emellett a magyar kisebbség súlya - különösen Prágából nézve - meglehetősen csekélynek tűnt, nem is beszélve a két tartomány létszámában nagyjából azonos német és zsidó közösségéről. Fontos vizsgálati szempont, hogy a csehszlovák állameszme nemzeti, etnikai tartalmát, küldetését maga T. G. Masaryk, a köztársaság alapftója igyekezett körvonalazni. Az 1918 utáni nemzetállami Közép-Európa kisebbségi kérdéseinek elemzésekor két, egymást kiegészítő feltételezésből indult ki. Egyrészt azt gondolta, hogy a saját államaik megteremtésével célhoz ért, felszabadult nemzetek nem ismétlik meg a nemzetiségi elnyomás hibáit, s hogy a nemzeti mozgalmak visszatérnek ahhoz az eredeti pozitív küldetésükhöz, amely a nacionalizmusok hajnalán jellemezte őket. Másrészt azt hangsúlyozta, hogy a csehszlovák jogállam olyan feltételeket tud teremteni, amelyek lehetővé teszik az eredetileg akaratuk ellenére az állam keretei közé került kisebbségek lojalitását és bekapcsolódását a köztársaság politikai életébe.22 Ennek érdekében főként a nyelvi kérdés vonatkozásában törekedett a nagyvonalúságra.23 Masaryk elméletileg elismerte az önkormányzati jogok és a képviseleti jogok pótolhatatlan szerepét is: „A tökéletesített önkormányzat és a kisebbségek arányos képvise-21 Uo. Szent-lvány József (1884-1941) a liptói Zsárban született, a család Gömör megyei bejei földbirtokán gazdálkodott, s ezért közvetlenül is érintett volt a földreform intézkedéseinek enyhítésében. Családi kapcsolatban állt báró Wlassich Gyulával, aki 1918 előtt és után egyaránt befolyásos személyiségnek számított a budapesti kormánypolitikában. A Gömör-Nógrádi Gazdasági Egyesület elnökeként szervezte meg az OMKP-t, 1920-ban képviselői mandátumot szerzett, 1925-ben a magyar kormány kisebbségi egységpártot szorgalmazó instrukciói alapján kezdte szervezni a Magyar Nemzeti Pártot. Közben megállapodást kötött a német aktivista pártokkal, és az 1925. évi választások után az MNP tagjává vált a német aktivista pártok klubjának. Liptó megyei szentiványi kúriájában helyt adott a szlovenszkói magyar írók szervezkedésének, s hozzájárult a Magyar írás című folyóirat megalapításához. 22 „Európa új rendje, az új államok kialakulása nyomán a nacionalizmus elveszíti negatív jellegét; az elnyomott népek önállókká lettek. A pozitív nacionalizmus ellen pedig, amely intenzív munka révén a nemzet felemelkedésére törekszik, senkinek sem lehet kifogása. Nem a nemzetem szeretete, hanem a sovinizmus a nemzetek és az emberiség ellensége. Nemzetem szeretetéböl nem következik, hogy más nemzeteket ne szeressek.” Masaryk, T. G.: Demokrácia, nemzetiség. Gondolatok a kisebbségi kérdésről és az antiszemitizmusról. Szerk. Fazekas József. Budapest-Pozsony, Regio-Madách-Kalligram,1991, 155. P-23 „A nem egynyelvű államban a hivatalokat és a hivatalos nyelvet illetően a lakosság igényei és az adminisztratív előnyök a döntőek. Az állam van a lakosságért, nem pedig a lakosság az államért. Államunknak mint ossz- és egységes szervezetnek, valamint a hadseregnek cseh és szlovák lesz a nyelve: ez a demokráciának a többségi elvéből következik. Az állam tehát csehszlovák lesz. Ám az állam nemzeti jellegét az államnyelv még nem biztosítja: a nyelvben nem merül ki a nemzeti jelleg. Államunk nemzeti jellegének a következetesen és erélyesen megvalósított összkulturális program minőségén kell alapulni. [...] Az új viszonyok között a kétnyelvűséget tartom a legpraktikusabb megoldásnak. Uo. 153. p.
