Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom

Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951 293 körülbelül 300 személy: a kollektív gazdaságok elnökei, könyvelők és a tartományi pártvezetés vett részt. A rendezvény célja nem a kollektív vezetőségi tagok eszmecse­réje volt, erre nem hívtak volna meg központi bizottsági küldöttséget. A cél az volt, hogy a tartományi vezetés bizonyítsa, helyreállt a rend a kollektivekben, és ura a hely­zetnek. 3. Következtetések, összefoglalás Az 1950. őszi kollektívellenes megmozdulásokat az erőszakos kollektivizálás miatti el­lenállás robbantotta ki. Ezt végül leküzdötték, ezután a gazdák a rejtett ellenállás kü­lönféle eszközeivel éltek. Ennek leghatékonyabb formája a munkamegtagadás lett, fő­leg a termésbegyűjtés időszakában. Ezzel el tudták érni, hogy engedélyezték a kollek­tivet ellenzők kilépését. Ez pedig egy nyíltabb - de nem erőszakos - ellenállási hullá­mot indított el, amikor főleg a törvényesség eszközeivel, kérvényekkel, aláírásokkal próbálták elérni a kollektivek feloszlatását. Az 1951. nyárvégi ellenállás fő mozgató­rugója ekkor már a jövedelem kérdése, és ezt a hatalom is gazdasági eszközzel tudja kezelni: az előlegosztással enyhítve a tagok nehézségein. Azt látjuk tehát, hogy mind az alávetettek, mind a hatalom folyamatosan tanul és módszereket változtat céljai eléréséért. Másrészt a hatalom - a tárgyalt időszakban - nem ura a helyzetnek, gyakorlatilag szinte teljes a káosz az oly nagy nehézséggel lét­rehozott kollektivekben. Figyelmet érdemel a nők nagymértékű és aktív részvétele az ellenállásban. Ez két dologgal magyarázható. Egyrészt feltételezték, hogy ellenük nem fog retorziót alkal­mazni a hatalom.77 Másrészt a kommunista propaganda ebben az időszakban folyama­tosan hangsúlyozta a nők aktívabb részvételét a társadalmi életben, ami szintén az ak­tívabb szerepvállalás felé irányíthatta őket.78 A paraszti ellenállás nyílt formáit végül is mindenütt leverték. A munkából való elma­radással szemben ha nehezen is, de végül majdnem mindenütt győzedelmeskedett a hatalom. Volt pár helység, ahol a tartományi pártvezetés kompromisszumra kénysze­rült, de alapvetően letörte a nyílt ellenállást. Viszont az 1950. őszi és 1951. évi ellen­álló kollektivek tagsága - azáltal, hogy nagyszámú aktivistát lekötöttek - időlegesen sok helységet megmentett a kollektivizálástól. A hatalom több helységben próbálkozott, de az ellenállás miatt csak pár helységben sikerült újabb kollektiveket alakítani. Ezek a helységek több évig (jobb esetben egy évtizedig), jórészük az 1959-1962. évi utolsó nagy kollektivizálási hullámig magángazdálkodást folytathatott. Ezt pedig jórészt a már kollektivizált helységekben 1950-1951-ben lezajlott ellenállásnak is köszönhetik. 77 1950 őszén Kincsesen a férfiak bujtatták fel a nőket a kollektív elleni tüntetésre, Oláhkocsárdon pedig azzal biztatták a helybelieket, hogy nem történik semmi erőszakos cselekedet, ha nők tüntetnek. Ra­­port asupra Gospodáriei Colective din Regionala Mure? unde s-a întrebuintat metóde ne juste la orga­­nizare, dátum nélkül, 1950. szeptember 26-a után. ANDJ Mure?, fond CRM-PCR, 12. dos. 96-99. f. 78 Idézek egy korabeli kérvényből: „lehet elvtársak, hogy elitéinek meg mondják még a nők is bele avat­koznak a kérvény írásba de meg értük mi is nőknek is jogunk van, nem vagyunk elnyomotak mind a re­akciós úri rendszer alatt." Pethő Jánosné 1952. szeptember 24-i kérvénye a kollektív gazdaságból ki­zárt férje visszavétele érdekében. ANDJ Mure?, SPRTM 26/1953. dós. 111. f.

Next

/
Thumbnails
Contents