Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 27 A csehszlovákiai kisebbségek s azon belül a szlovenszkói és ruszinszkói magyarok helyzete sajátságos volt, a többi magyar kisebbségi közösségtől leginkább a csehszlovákiai parlamenti demokrácia által biztosított politikai játéktér lehetőségeiben különbözött. Azzal együtt, hogy az 1918. október 28-án kikiáltott csehszlovák állam elutasításában, az anyaállamhoz való csatlakozási szándékban a ruszinok kivételével tulajdonképpen minden számottevő kisebbségi mozgalom egyetértett, a kisebbségi magyar pártok már a trianoni békeszerződés aláírása előtt bekapcsolódtak a politikai életbe, és indultak az első parlamenti választásokon.14 Minden félmegoldás, ellentmondás és nacionalista ellenmozgás ellenére az újonnan létrejött, illetve megnagyobbodott közép-európai nemzetállamok közül a csehszlovák állam jutott el a leggyorsabban és a legmesszebbre a kisebbségi közösségek és közösségi jogaik elismerésében.15 A szlovákiai magyar pártok két világháború közötti választási lehetőségeit, a politikai elit opcióit és magatartásformáit kétségkívül igen erőteljesen meghatározták a magyarországi kormányzati instrukciók, amelyek kialakításában azonban kezdettől fogva ők maguk is aktívan részt vettek, lévén, hogy - különösen az első években - a Budapesttel való szoros együttműködést tekintették a politikai aktivitás alapvető szervezeti keretének. A csehszlovák politikai közéletben való részvétel az 1920. évi választások után szintén szerves részévé vált a magyar pártok tevékenységének: a prágai parlamentben az 1920-1925 közötti pártharcokban a magyar ellenzéki pártok többféle szerepet is kipróbáltak: a radikális nemzeti ellenzékiség, a kisebbségi együttműködés alternatívái mellett megjelentek a demokratikus többségi pártokkal való együttműködés első jelei is. A csehszlovák nemzeti koalíció kormányai 1925-ig kevés esélyt kínáltak az együttműködésre, ezzel együtt a csehszlovák kormányzatok folyamatosan törekedtek valamilyen modus vivendi kialakítására a kisebbségekkel. Maguk a német és magyar pártok pedig hosszabb távon nem hagyhatták figyelmen kívül azt az alapvető körülményt, hogy az általuk képviselt közösségek mindennapi életének jogi, gazdasági, társadalmi feltételrendszerét alapvetően a csehszlovák állam döntései alakítják és határozzák meg. Mindazonáltal 1918 és 1938 között csupán két olyan rövid korszakot jelölhetünk meg, amikor a kisebbségi magyar képviseletet intenzív tárgyalások részeseként partnernek tekintették. A Szent-lvány József vezette Magyar Nemzeti Párt 1925-1927 közötti aktivista próbálkozására, a német pártokkal közös parlamenti klub kialakítására és a németekéhez hasonló kormányzati szerepvállalás kilátásba helyezésére, illetve az 1935-1938 között Milan Hodža miniszterelnök által koordinált tárgyalásokra gon-14 Kracik, Jörg: Die Politik des deutschen Aktivismus in der Tschechoslowakei 1920-1938. Frankfurt am Main, Berlin, Bern, Wien, Peter Lang Verlag, 1999, 280-315. p.; Kárník, Zdenëk: České zemë v ére prvnľrepubliky (1918-1938). I. Vznik, budovánía zlatá léta republiky (1918-1929). Praha, Nakladatelstvľ Libri, 2000, 83-94. p., Angyal Béla: Érdekvédelem... i. m. 56-62. p. 15 Rotschild, Joseph: East Central Europe between the Two World Wars. Seattle and London, University of Washington Press, 1977. (2. edition) 134-135. p. /A History of East Central Europe, IX./; Kučera, Jaroslav: Minderheit in Nationalstaat. Die Sprachenfrage in der tschechisch-deutschen Beziehungen 1918-1938. München, 1999, 21-26. p.; Kamik, Zdenëk: České zemë. I. m. 83-86. p.; Jaworski, Rudolf: Na stráži nëmectvi nebo v postavení menšiny? Sudetonémecký národnostní boj ve vztazích výmarské republiky a ČSR. Praha, Pražská edice, 2004; uô: Die deutsche Minderheit in Polen und in der Tschechoslowakei während der Zwischenkriegszeit. Österreichische Osthefte, 33, 1991, 251-268. p.
