Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 275 felfigyeltek -, hogy a Lord akciója összefüggött a Rothermere által nyílt rablásnak tekintett csehszlovákiai földreformmal. Az ezzel kapcsolatos álláspontját a Lord Benešnek 1927. szeptembert 19-én Genfből küldött táviratában nyíltan ki is fejtette.66 A földreformmal kapcsolatos ismereteit Rothermere feltehetően szlovákiai magyar forrásokból szerezhette. Ezt a feltételezést támasztja alá az a kérdőíves felmérés is, amelyet az Országos Keresztényszocialista Párt 1927 folyamán a Felvidéken indított, s amelyben a válaszadóknak 21, a földreformmal és a telepítésekkel kapcsolatos kérdésre kellett válaszolniuk. Mint a kérdőívhez csatolt kísérőlevélből kiderül, a feltehetően Szüllő Géza által irányított akció célja az volt, hogy felmérjék a földreform és a kolonizáció által a szlovákiai magyarságon esett sérelmeket, majd azokat nemzetközi úton próbálják orvosolni.67 A Rothermere-kampány nemcsak az MNP aktivista kísérletének lezárását jelentette, hanem a csehszlovák hivatalos politikával szemben eddiginél is kritikusabb hangvétel megjelenését a magyar pártok részéről. Nem lehet véletlen, hogy a két magyar párt képviselői épp 1927 szeptemberében terjesztettek elő egy terjedelmes interpellációt a nemzetgyűlésben, amelynek témája a földbirtokreform során végrehajtott telepítés volt. A Koczor Gyula és további húsz magyar és német aláíró által benyújtott interpelláció, amelyet a Rothermere-kampány kapcsán a Magyar Kisebbség is közölt, elsősorban a magyar nyelvterületen kiosztott telepesbirtokok és maradékbirtokok ügyét firtatta, kifejtve azt a véleményt, hogy mindezek célja, hogy „a magyar területeket vegyessé tegye és elnemzetietlenítse”.68 69 Az interpellációban annak szerzői járásonként tételesen felsorolják a magyar nyelvterületen kiosztott telepes- és maradékbirtokokat, köztük azokat, amelyeket az Agrárpárt tisztségviselői kaptak. Az írás végén Koczor képviselő a kormányt arra szólította fel, hogy szüntesse be a földbirtokreformot a magyarság elnemzetietlenítésére felhasználni, állítsa le a maradékbirtokok kiutalását, valamint biztosítsa azt, hogy „magyar lakta területeken csak magyarok kaphassanak földet".59 A Rothermere-kampány lecsendesedését és a telepítések 1929-es befejezését követően a kolonizáció kérdése látszólag kikerült a magyar pártpolitika figyelmének a fókuszából. A harmincas évek elején a két nagy magyar pártban lezajló generációváltás, majd az egyre erőteljesebben feléledő határrevíziós remények más témákat hoztak a felszínre. A földreform és kolonizáció által a szlovákiai magyarságon elkövetett sérelmek orvoslása azonban az 1936-ban megalakult Egységes Magyar Párt programjának is fontos eleme maradt, s az első bécsi döntést követően azonnal meg is kezdődött ennek végrehajtása. Összegzésként elmondható, hogy a kolonizáció mint a földreform egyik szegmense jelen volt ugyan a húszas évek csehszlovák politikai vitáiban, de központi szerepet nem kapott bennük. Leginkább a prágai centralizmussal szembeforduló pártok igyekeztek előtérbe tolni a témát, elsősorban Hlinka Szlovák Néppártja. A földreformot és a kolonizációt megcélzó, általuk megfogalmazott bírálatok egy részével egyet lehet értenünk, hiszen a földhivatal kétségkívül elsősorban cseh érdekek mentén döntött a földreform legfőbb kérdéseiben. Az a vélemény viszont, hogy a szlovákok nem kapnak 66 Uo. 11. p. 67 Országos Keresztényszocialista Párt. Földreform, SÚA Praha, PMR, 574. d., i. sz. 15699/1927. 68 Kinek a kezeire jutottak Szlovenszkóban a Rothermere-vonaltól délre eső földbirtokok? Magyar Kisebbség, 1927. 18. sz. 654-660. p. 69 Uo. 660. p.
