Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 273 folyamán az Állami Földhivatal illetékeseinek.58 A bizalmas levélben a külügy arra kéri a földhivatalt, hogy olyan választ dolgozzon ki egy, a Népszövetséghez a földreform ügyében intézett német beadványra, amelyben hangsúlyozni kell, hogy a földhivatal nem rendelkezik adatokkal a földreform nemzetiségi vonatkozásairól. A külügy azonban azt is fontosnak tartotta a levélben nyomatékosítani, hogy az ÁFH továbbra is vezesse az adatokat arról, hogy a vegyes lakosságú területeken mely nemzetiséghez tartozók mennyi földet kaptak. Ezt azzal indokolták, hogy újabb panaszok várhatók, s az ilyen adatsorok kiszolgáltatását hosszú távon nem lehet visszautasítani. A fenti levél jól mutatja azt a kétszínű játékot, amelyet a csehszlovák kormányszervek és az ÁFH a földreform nemzetiségi vonatkozásai kapcsán folytattak. A reformot egyrészt tudatosan használták fel a csehszlovák nemzetállami célok elérésére, s az elért eredményekről pontos kimutatásokat vezettek. Másrészt a közvélemény előtt nemcsak a földbirtokreform kisebbségellenes célkitűzéseit tagadták, hanem még azt is, hogy az ÁFH számon tartja a reform nemzetiségi vonatkozású adatait. A földreform második szakaszának 1924-es megkezdésével és a Telepítési Hivatal létrehozásával az eddiginél erőteljesebbé vált a földhivatal kolonizációs tevékenysége és ez a magyar pártokat is aktívabb fellépésre ösztönözte. Nem véletlen tehát, hogy az 1925-ös parlamenti választások során a kisgazdák a telepítéseket a választási kampány témájává tették. A csehországi német kisgazdákkal és a német iparos párttal közös listán induló kisgazdák egyik választási jelszava a „Magyarlakta vidéken csak magyarok kapjanak földet!” volt. Politikai hirdetéseikben Csallóköz térképén az addig már megalapított kolóniákat feltüntetve igyekeztek mozgósítani a magyar lakosságot a kormány politikája ellen. A magyar és német politikai erők együttműködésének eredménye volt az a törvényjavaslat is, amelyet 1926 nyarán Koczor Gyula és további 20 magyar, illetve német képviselő nyújtott be a csehszlovák nemzetgyűlés elé. Noha az 1920. január 30-án kelt 81. sz. ún. kiutalási törvény egyes intézkedéseit megváltoztatni kívánó javaslatnak nem volt esélye még arra sem, hogy megtárgyalásra kerüljön, mégis jól mutatta, hogy a német és magyar ellenzék milyen jelentőséget tulajdonított a témának. Benyújtói a rövidke törvényjavaslatot azzal indokolták, hogy „az állami földhivatal nincs tekintettel a helybeli földigénylők kérelmeire, ha azok nem a csehszlovák nemzetiséghez tartoznak”. A benyújtott törvénykiegészítés lényegét az adta volna, hogy a „német, magyar vagy lengyel kisebbség által lakott területen az összes felosztásra kerülő föld az illető község, illetve járás földműveseinek a legutóbbi népszámlálásban megállapított nemzetiségi számaránya alapján osztatik ki".59 A törvényjavaslat a kolonizációt nem említi, de ha a termőföld az adott település nemzetiségi arányai alapján került volna kiosztásra, már önmagában kizárta volna, hogy máshonnan érkezett telepesek földhöz jussanak. Bár a telepítések kérdése továbbra is a magyar pártok - különösen a közben Magyar Nemzeti Párttá (MNP) átnevezett kisgazdák - prioritásai közé tartozott, de a téma az 1929-ig tartó második parlamenti választási ciklusban jelentősebb szerepet csupán két esemény kapcsán kapott. Első esetben az MNP ún. „aktivista” kísérlete kapcsán szükséges róla szólni. A Szent-lvány József vezette párt, amely úgy látta, hogy merev ellenzéki pozícióból nem tud megfelelő szintű érdekérvényesítő szerepet betölteni, 1926 és 1927 folyamán több olyan lépést is tett, amely egyfajta reálpolitikaként 58 SÚA Praha, SPU-Vš 85. d., i. sz. 5793/1924. Csehszlovákiai Népszövetségi Liga. 59 NS-RČS, Tiský k tésnopiseckým zprávam o schúzfch Národnľho shromáždénľ republiky Československé. R. 1926. Tisk č. 574.
