Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Délszláv kolonizáció Alsólendva környékén a két világháború között 251 det az alsólendvai Esterházy-uradalom területéből. A többségüket Kámaházára és Hosszúfaluba telepítették, illetve ott osztottak ki számukra parcellákat, házhelyeket. Volt olyan család is, amelyet a már korábban alapított kolóniákra telepítettek.39 Az Alsólendva környéki telepesek 1934. december 30-án nagygyűlést szerveztek a járási székhelyen. A gyűlésen elfogadott álláspontjaikat a Drávái Bánság Igazgatóságára küldték el. A kolóniák lakói öt pontban tüntették fel sérelmeiket. A levél végén arra kérték a báni hivatalt, hogy a telepeseket adósságaik felének elengedésével segítse az állam. A nemzetpolitikai szempontból kiemelten kezelt Lendva-vidéki kolonisták panaszainak kivizsgálására, helyzetük felülvizsgálatára 1935 tavaszán egy bizottság érkezett hozzájuk. A hídvégi és a gyertyánosi kolóniákon kívül a többi telepes faluról a terepszemle után beszámolót készítettek az illetékes tárca számára. A valamilyen - számunkra ismeretlen - oknál fogva pontosan egy év múlva elkészült összegzésben40 a bizottság tagjai kifejtették, hogy: „Az összes kolónia kolonistái és dobrovoljácai sokat szenvedtek az utóbbi években a különböző természeti katasztrófák következtében; többszöri árvíz, szárazság, fagy, egerek stb. sújtották őket. Általában a kolonisták 80%-ának gazdasági és vagyoni helyzete olyan, hogy a megélhetésük kiadós állami segítség nélkül a mai körülmények között teljesen lehetetlen. Egyedül a kolóniákra anyagiakkal jól ellátva érkezett telepeseknek sikerült úgy felépíteniük a gazdaságukat, hogy a továbbiakban is ki fognak tartani, ha nem lesz több elemi katasztrófa és baleset az állatokkal. Mindenki más pedig ma mezítelen és éhes. A fentiekben említett elemi katasztrófák miatt az összes kolonista abbahagyta a különböző illetékek fizetését, aminek következtében 2-3 éves bérleti dijat és több mint 5 éves adóhátralékot halmoztak fel. Megállapítottuk, hogy a tavalyi évben a legjobb gazdák sem termeltek annyit, hogy a nagyszámú családjukat ellássák és közben fizessék a kötelezettségeiket. Ennek okát a gyenge terméshozam mellett a nagyon alacsony mezőgazdasági terményárakban kell még keresni, amelyeken az alsólendvai zsidóknak kénytelenek eladni áruikat, mivel nincsenek más felvásárlók. Azoknál a kolonistáknál nem várható előrelépés, akik nem rendelkeznek munkaeszközzel, állattal, trágyával és vetőmaggal. Sokan a nagy szegénység ellenére törekednek és igyekeznek a saját gazdaságukat egyensúlyba hozni. A kolóniákon azonban vannak olyanok is, akik 10, illetve 14 év alatt semmire sem jutottak saját hibájukból. Az ilyen munkakerülőket, alkoholistákat stb., akik szégyent hoznak, ajánlatos lenne a kolóniákról eltávolítani. Mivel a kolonisták nem fizetik a különböző illetékeket és adókat, ahol kolonisták laknak, az összes község vezetése kellemetlen helyzetbe került. Nem elég, hogy a kolonisták nem fizetnek, hanem hasonló álláspontra helyezkedtek a hazaiak is, mondván »mindenkinek egyforma jogokat«, vagyis ha azoknak nem kell fizetniük, senki sem követelheti meg tőlünk a törlesztéseket.” A továbbiakban a beszámoló településenként bemutatta a kolóniákat és a kolóniák némely telepesét. Elsősorban azokról szóltak az összegzésben, akikkel valami gond volt.41 A bizottság összefoglaló jelentéséből kiderült, hogy főleg a tengermellékről származó telepesek, illetve az általuk alapított kolóniák küszködnek nagy nehézségekkel Alsólendva környékén. A bizottság tagjai gondot észleltek a föld megművelésében, hi39 AS 71, fasc. 69, Esterházy; Spisi agrarne direkcije in Banské úprave, Zemljiško knjižni sklepi, Odloki o utrditvi subjektov, Dodelitev zemljišč, zakupodaja in splošno. 40 A beszámolót 1936. április 4-én küldték el a Földművelésügyi Minisztériumba. 41 AS 71, fasc. 56, Esterházy; Zemljiško knjižni spisi, kolonizacija, popis razlaščenih in vrnjenih zemljišč.
